Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

bár a mezőgazdasági beruházások - ha messze elmaradva is az iparétól - növekedtek, egyre keservesebben lehetett a közellátást, hadseregellátást és a fokozódó Németországba irányuló export igényeket kielégíteni. Csökkent a mezőgazdasági termelők érdekeltsége az árutermelésben, hiszen a haditermelésre állított ipar egyre kevesebb fogyasztási cikket, ill. a mezőgazdasági termelésben szükséges iparcikket állított elő és forgalmazott. így a kormányzat egyre keményebb kézzel nyúlt a készletgazdálkodási - beszolgáltatást' - terményforgalom szabályozási, majd a termelési kényszert megvalósító rendszabályokhoz. Az 1931: XXVII. törvénycikk (tc.) (a kivételes hatalomról), majd az 1939.11. tc. (a honvédelemről) rendkívüli intézkedésekre jogosította fel a kormányt. így az utóbbi tc. széleskörű rendelet alkotási joggal ruházta fel s ezen belül lehetővé tette a kötött gazdálkodás, munkakötelezettség, széleskörű hatósági árszabályozás megvalósítását. 1940-től a termelők hatóságilag igazolt háztartási-gazdasági szükségletén felüli összes gabona-, tengeri-, cukor-, zsír-, majd 1941-től burgonyakészletét zárolták és igénybe vették. A termelőkre, de a fogyasztókra (ellátatlanokra) is kiterjedt a készletbejelentési kötelezettség

1

. A levágott sertések után dézsmaként kellett beadni 3-6 kg zsírt

2

. A zárolt készletek biztosítása érdekében a forgalmazást is szigorúan megkötötték: eladásra gabonát csak a FUTURA és bizományosai ill. a Földművelésügyi Minisztérium és a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium által feljogosított kereskedők vásárolhattak, akik kéthetente jelentették készletállományukat. E rendszabály 1943-tól minden beszolgáltatásra alkalmas terménnyel foglalkozó kereskedőre, felvásárló szervre vonatkozott, őstermelők őrlési engedélyt csak háztartási szükségletük erejéig kaphattak. A cséplőgépeket és a cséplés kezdetét is be kellett jelenteni, majd cséplési könyvben kellett regisztrálni termelőnként az elcsépelt mennyiséget. A terményraktárak is folyamatos készletbejelentéssel tartoztak. Agrárcikkeket csak hatósági szállítási igazolvánnyal és esetenkénti külön engedéllyel lehetett szállítani. Mindezeken túl a termelő eleve csak hatósági engedély birtokában értékesíthetett kötött forgalmú terményt. A hús- és zsírellátás érdekében, tipikus kényszertermelési intézkedésként elrendelték a 100 kg alatti zsírsertések és 60 kg alatti hússertések vágási tilamát; magánfogyasztásra egyként is csak saját hizlalású sertést vághatott a termelő és abból is csak annyit, amennyire családjának egy év alatt igazoltan szüksége volt.

3 A lebonyolításban korántsem építettek csupán a gazdálkodók és kereskedők, malmok, cséplőgép-tulajdonosok öntudatosságára. A gazdaságok elszámoltatására, a feleslegek számbavételére, ellenőrzésére összeíró biztosok járták a vidéket, s a készletek igénybevételét szükség esetén katonai osztagok végezték.

4 „A közellátás érdekét veszélyeztető cselekményeket" egy évig terjedő fogházzal, visszaesés, ill. 20 000 pengő feletti készlet esetén három évig terjedő börtönnel büntethették.

5 A beszolgáltatott - igénybevett készletekért hatósági árat fizettek: 1940-ben a 78 kg/hl /. táblázat A mezőgazdaság helyzete 1938-44. (1929=100) Mezőgazdasági termékek Ipari termékek 1938 73,4 92,5 1940 108 107 1942 152 172 1943 245 309 1944 260 333