Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

súlyú búza ára 23 pengő/q, a 71 kg/hl súlyú rozsé 19 pengő/q volt; 1940-ben ezek az árak 30, illetve 28 pengő/q-ra növekedtek.*

5 Az áremelés egyrészt a háború alatt fokozódó infláció következménye volt, másrészt a kormányzat - a mezőgazdasági árutermelés ösztönzése érdekében - szűkíteni - megszüntetni kívánta az agrárollót. Az agrárolló szűkítése - megszüntetése csak átmenetileg sikerült; gyakorlatilag az I. világháború végétől a II. világháború befejezéséig az agrárszínvonal többnyire az ipari alatt maradt.

7 (1. táblázat az előző oldalon.) E számsorhoz kiegészítésként: 1913-hoz képest 1928-ban a búza árindex - ipari árindex 116:139, 1933-ban 43:105(0 volt.

8 A kötöttségek, a tulajdonosi jogok korlátozása hiánygazdasági környezetben eleve hátrányosak voltak a termelő számára, azonban alig elviselhetővé azokat az el vonás jellegű árak tették. így aztán a termelési és értékesítési kedv csökkent, kialakult és egyre jelentősebb szerepet játszott a feketepiac. A feketepiaci értékesítés némileg javította a gazdagabb parasztság jövedelmi helyzetét, a kis- és szegényparasztságnak azonban nemigen volt feketézni valója. Az alacsonyan tartott felvásárlási árak korántsem jelentettek könnyebbséget az ipar. munkásság számára: a termelői, ill. fogyasztási árak közötti nagy különbség a kereskedelem profitját és az állami bevételeket növelte. A fogyasztói árak a termelői árak kettő-négyszeresét érték el. A kormányzat a közvetlen termelési kényszert is gyakorolta a termelőkkel szemben: ha egy birtoknál fennállott a veszély, hogy nem művelik meg rendesen, vagy esetleg parlagon marad, eredménytelen felszólítás után hatósági gondnok vehette át a művelés irányítását. A Horthy-korszak utolsó, háborús éveiben nem hiányzott a mezőgazdasági munkásokkal szembeni fellépés sem: 1943-tól, ha a munkások a maximált bér ellenében nem voltak hajlandók valahol leszerződni mezőgazdasági munkára, munkaszolgálatosként lehetett őket kirendelni oda, ahol megtagadták a munkát. Általában is a növekvő munkaerőhiány és a militarizálódó gazdasági rend közepette a hatósági munkaközvetítés eredménytelenségekor munkaszolgálatosokkal igyekeztek betömni - egyre kevesebb sikerrel - a réseket.

9 1944-re - erős volt a munkaerőhiány - a mezőgazdasági cselédek mozgási lehetőségét is erősen korlátozták: csak akkor bonthattak szerződést, ha igazoltan máshová szerződtek mezőgazdasági munkára. A mezőgazdasági munkások is kötelesek voltak évente február 20-ig valamely birtokkal szerződést kötni.

10 Egyes termények, főként az ipari növények termelését is kényszertermeléssel igyekezett fokozni a kormány. így a 15 h feletti birtokon gazdálkodók területük 7%-án voltak kötelesek ipari növényt termelni (választhattak a közigazgatási egységenként, a tájtermelési elvet is figyelembe véve előírt növényféleségek között). A termelőkkel szerződést kötöttek, melyben kedvezményeket is - olcsó vetőmagot, előleget, műtrágyát - biztosítottak. A mezőgazdasági termelőket a rendelkezések sem voltak képesek több termelésre bírni, az ipari növények kivételével. Hiányzott ehhez a munkaerő, a munkakedv, az érdekeltség, a műtrágya és az ipari felszerelés. Az állattenyésztés ugyan 1938-43 közt először haladta meg az 1911. évit, de aztán erős hanyatlás következett. Rendelkezések sora célozta - az elégtelen termelés láttán - a fogyasztás korlátozását. 1940-től egyre több alapélelmiszert csak jegyre, fejadag szerint lehetett kapni.

11 Bevezették az ún. hústalan napokat: hétfőn, kedden és pénteken húst általában, szerdán borjúhúst bármely formában tilos volt árulni.

12 A kenyérfogyasztás csökkentése érdekében 1941-ben hónapokon át tilos volt friss (24 órán belül készült) kenyeret árusítani. Jegyre volt kapható a cukor, a tej és több más élelmiszer is. Tejből elsősorban terhes anyák, gyermekek, betegek és öregek szükségletét elégítették ki.

13