Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

ERDMANN GYULA A beszolgáltatást rendszer Magyarországon A magyar mezőgazdaság már az I. világháborút követő rekonstrukció időszakában is értékesítési gondokkal küzdött, mivel elvesztette a Monarchia korábban rendelkezésére álló piacát. A termelés maga is lassan állt helyre s így az 1926-29 közti viszonylagos konjunktúra idején semérteel folyamatosan az 1911-13-as szintet. E stagnáló agrártermelés szembesült az agrárexportőr államokat amúgy is hatványozottan sújtó világgazdasági válsággal. A már a húszas években is szétnyíló agrárolló szélesre tágult, csökkentek a termésátlagok, visszaszorult az új mezőgazdasági technika alkalmazása, fokozódott a termelők, főként a közép- és kisparasztság eladósodása. Zuhantak a mezőgazdasági munkabérek. A nagybirtok alig-alig ért el már profitot, a parasztgazdaságok jelentős része veszteséggel termelt. (Az agráradósságok 50%-a a 20 h alatti gazdaságokat terhelte!) Ilyen körülmények közt a mezőgazdasági termelés fenntartása, a közellátás biztosítása s a nyersanyagimportot fedező agrárexport serkentése egyre fokozottabban vált állami feladattá. Az állam először az értékesítés előmozdításában vállalt szerepet. Hatóságilag emelték a kenyérgabona felvásárlási árakat (boletta-rendszer), bevezették a minimális búzaárat. Az állami intézkedések révén a világpiaci árat 50-60%-kai meghaladó belső búzaárakat alakítottak ki. Monopolizálták a kivitelt s jól fizetett kiviteli kontingenseket állapítottak meg (melyek zömét a nagybirtokos-nagytőkés érdekeket képviselő kormányzat a nagybirtokosoknak juttatta). Az értékesítés könnyítését szolgálta egyes termények vetésterületének korlátozása is (cukorrépa, dohány, fűszerpaprika). Űj vasúti díjszabás lépett életbe, amely a mezőgazdasági áruk szállítási költségeit csökkentette. A Földművelésügyi Minisztérium kedvezményeket biztosított tenyészállatok beszerzéséhez és ösztönözni igyekezett a minőségi termelést is (kedvezményes vetőmagakció). Az állami beavatkozás természetesen nem kizárólagos magyar jelenség volt. Az erőteljes agrárolló miatt elszegényedő parasztság, visszaeső mezőgazdasági termelés láttán Ausztria és Csehszlovákia importkorlátozást vezetett be s párhuzamosan ösztönözte a belső agrártermelést. Az agrártermelő közép-keleteurópai országokban az állam kezdte támogatni az eladósodott mezőgazdasági termelőket - pl. hitelvisszafizetési moratóriummal, sőt a viszszafizetések részbeni elengedésével (Jugoszlávia, Bulgária, Lengyelország); másutt maximálták a kamatterhet (Románia). Az állam - láttuk, ezt tette Magyarország is - monopolizálta az értékesítést és exporttámogatást kezdeményezett, közreműködve a kvóták termelőkre bontásában is (Jugoszlávia, Románia, Lengyelország). A szövetkezetek szerepe a központi értékesítési előírások végrehajtásában Csehszlovákiában és Bulgáriában volt jelentős. A II. világháború időszakában alapvetően változott az állami beavatkozás rendszere a mezőgazdaságban is. A parasztság és a mezőgazdasági munkások tekintélyes része bevonult, s 1. ÁLLAMI BEAVATKOZÁS A MEZŐGAZDASÁGBAN, BESZOLGÁLTATÁS 1945 ELŐTT