Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

Az iparág fejlesztés és tömeges kibocsátás szempontjából kiemelt gyártmányként kezelte a vasöntvényeket, talajművelő, vető-, ültető-, betakarító-, élelmiszeripari, növényvédő és magtisztító gépek gyártását. A törökszentmiklósi gyár ezek közül a gyártmányféleségek közül az első ötbe kapcsolódott be intenzíven. A második ötéves terv időszaka eseményekben és eredményekben gazdag öt év volt a vállalat életében. Elsősorban két rendkívüli esemény foglalkoztatta az üzemi kollektívát: egyrészt az oly rég óhajtott új telephely elkészülése, másrészt az 1963. évi nagy átszervezés. A város és a vállalat vezetése az új tervidőszakban is változatlan hévvel és kitartással sürgette a gyár területi fejlesztését, de ezúttal még konkrétabb adatok birtokában tudott érvelni. Mindenekelőtt hivatkozott az eddigi nagyszerű eredményekre, a felsőbb szervek által megállapított mostoha üzemi állapotokra, a gyár elé tűzött óriási feladatokra és a mezőgépipar célkitűzéseire. Egy idevonatkozó 1960. évi előterjesztésben ez olvasható: „Meg kell említenünk azt, hogy a jelenlegi gyár terjeszkedése - mivel a város szívében fekszik - eléggé korlátozott. Az épületek döntő része elavult, pl. a kovácsműhely üzemeltetése már a jelen viszonyok között is antiszociális. A nagy szerelőcsarnok fűtésének megoldása lehetetlen. A jelenlegi gépműhely, ahová az új esztergagépek kerülnek, úgyszintén korszerűtlen, s ahhoz, hogy ott a dolgozókat megfelelő szociális körülmények közé tehessük, sürgős átalakítási munkát kell a gyárnak elvégezni."

40 A levélben foglaltakkal kapcsolatosan a felettes szervek, ahogy az lenni szokott, vizsgálatot rendeltek el. Ezúttal is csak a már megállapított rendellenességek, elmaradott rossz üzemi viszonyok rögzítésére került sor, azzal a záradékkal, hogy sürgős tennivalókra van szükség. Elsősorban a közel 40 000 m

2-es szerelőcsarnokban uralkodó állapotok hívták fel magukra a figyelmet, ahol télen a kályhafűtés mellett -2 °C is előfordult. De a munkásoknak a kemény munka mellett nemcsak a hideget, hanem a facsarnokban elhelyezett hegesztő, és festőrészleg által árasztott füstgáz, ill festékgőz szagot is el kellett viselniök. Minden illetékes tényező elismerte, hogy a törökszentmiklósi gyárnak a mezőgazdasági gépgyártásban ismert tradíciói, a helyi foglalkoztatottság gondjainak enyhítése, a gyár mielőbbi fejlesztését követeli. Az üzemi problémák a legfelsőbb köröket is foglalkoztatták, jellemző, hogy 1961ben Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal akkori elnöke, 1962-ben Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja is meglátogatta a gyárat. Az üzemi viszonyok megjavításának problémája már a tervidőszak első évében konkrétan vetődött fel, miután erre a célra az Országos Tervhivatal 9,8 M Ft-ot biztosított, a Szolnok Megyei Tervező Iroda pedig megbízást kapott a tervek elkészítésére. 1961 szeptemberében alapozás és a kút elkészültével kezdetét vették az érdemi munkálatok. Először a vasszerkezetű szerelőcsarnok felállítására került sor. Ennek a modern, nagyméretű kolosszusnak a vasszerkezetét egy angol cég tervei alapján a Komplex Külkereskedelmi Vállalat szállította és a felszerelése hihetetlen gyorsasággal, 21 nap alatt készült el. Az új objektum kialakítását a vállalat elsősorban központi alapból fedezte, de saját forrásból is finanszírozta. Az üzem ezekben az években elsődleges feladatának tekintette az új telephely kiépítését, és szinte minden anyagi forrást ide koncentrált, ezért egyéb célokra kevés összeg maradt. A vállalat beruházási tevékenységét a 16. táblázat tükrözi. Az új gyártelep kialakítására fordított összeg az 1963. évi beruházásban nyer kifejezést. A gyár berendezéseit, gépeit illetően továbbra is elmaradt, rossz körülmények között működő termelőegységnek számított. Erre az a gépparki felmérés derít fényt, amelyet 1964ben KGM utasításra végeztetett a vezetés. A vizsgálat tárgyát 221 gép képezte. Megállapították, hogy ebből 17,2% még 1945 előtt, 61% 1945 és 1953 között készült, és mindössze 21,8% az, amelynek a gyártási éve az utolsó tíz esztendőre jutott. Az annyira várt új létesítmény, bármennyire paradoxként hangzik is, nem sok örömet