Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

bizonyos fajta, egyéb jellegű feladatokat. A szovjet parancsnokság által biztosított kokszmennyiségből az öntöde saját szükségletre is felhasználhatott. Az üzemi vezetés élt is ezzel a lehetőséggel, s 1945 tavaszán már mezőgazdasági kisgépgyártással is foglalkozott a Lábassyféle Gépgyár. Az üzem kocsikat, szekereket, boronákat, morzsolókat, darálókat, hordókat, ekéket stb. készített. Mi több, az üzemi vezetés olyan önállósággal és pénzkészlettel rendelkezett, hogy 1945. május 7-én az MKP törökszentmiklósi szervezete és a gyár között létrejött megállapodás szerint 40 000 P kölcsönnel tudta segíteni a helyi földművesszövetkezet megalakítását. A Lábassy-féle Gépgyár a felszabadulás után szervezetileg döntő változásokon ment keresztül. Az üzem tagja lett a Nemzeti Paraszt Párt kezdeményezésére az Első Magyar Gazdasági Gépgyár (EMAG) által szervezett Parasztok és Munkások Közös Szövetkezetének. A szövetkezet az Első Magyar Mezőgazdasági Gépgyár Rt. budapesti, albertfalvai, szentendrei telepeinek, a Lábassy-féle Gépgyár Rt., a Szentendrei Szeráru és Kaszagyár Rt., a Pestvidéki Gőztégla- és Cserépgyár Rt. (Békásmegyer) egyesülése útján jött létre. 1945. május 26-i közgyűlésen jóváhagyott alapszabály szerint ez a munkásosztály és parasztság összefogását, együttműködését a gyakorlatba átültető szervezet elsősorban a mezőgazdaság gépesítésének előmozdítását tűzte ki célul. A szövetkezet konkrét feladatként jelölte meg az ipari és mezőgazdasági munkásság együttműködését, a tagság érdekeinek szem előtt tartása mellett, a mezőgazdaság részére szeráruk, eszközök, gépek, gépalkatrészek előállítását és a fogyasztók részére közvetlen forgalomba hozatalát. A szövetkezetnek tagja lehetett minden munkás, tisztviselő, aki az egyesülésben részt vett üzem valamelyikének 1939. március 19-től munkavállalója volt vagy aki 1945. januártól számítva legalább 6 havi munkaviszonnyal rendelkezett. Érdekes megemlíteni, hogy a szövetkezet igazgatóságában olyan közéleti személyiségek is tagságot vállaltak, mint Darvas József, Erdei Ferenc, Gáspár Sándor, Kovács Imre, Szabó Pál, Veres Péter. Az alakuláskor a szövetkezet 341 fizikai és 70 szellemi dolgozót tartott nyilván. A Lábassy-féle gyárnak a szövetkezetbe való végleges bekapcsolódását az 1945. június 21-én Budapesten az EMAG épületében megtartott közgyűlés rögzítette. Az üzem dolgozói közül 1946. januárjában 62 fő 149 500 pengővel vett részt a vállalkozásban. Az egyesülésnek a gyár szempontjából 1945. júliusig, a szovjet parancsnokság ellenőrzése időszakáig, nem volt különösebb következménye, de annál több az év második felében. Még az üzem neve is megváltozott, bár e téren semmiféle következetesség nem érvényesült. 1945. július és 1949 között legalább ötféle névvel találkozhat az egykori iratokat böngésző olvasó: EMAG Parasztok és Munkások Közös Szövetkezetének törökszentmiklósi telepe (gyára, üzeme), Lábassy-féle Mezőgazdasági Ipar és Gépgyár Rt., EMAG Lábassy-féle Mezőgazdasági Ipar és Gépgyár Rt., Lábassy-féle Ekegyár Rt., Lábassy-féle Mezőgazdasági Gépgyár. Központi utasítás szerint a gyár hivatalos iratokban köteles volt az EMAG Parasztok és Munkások Közös Szövetkezetének törökszentmiklósi telepe elnevezést használni. A vezetés azonban, kihangsúlyozva ragaszkodását az önállósághoz, legtöbbször a Lábassy-féle Mezőgazdasági Ipar- és Gépgyár Rt. vagy egyszerűbben Lábassy-féle Gépgyár nevet használta, de ezekben az években ez az elnevezés volt a legelterjedtebb, s a köztudatban is ez élt. A központi vezetés nemegyszer figyelmeztette a törökszentmiklósi telep illetékeseit, hogy a Lábassy-féle név további használatával a gyár a fennálló jogállapottal ellentétes gyakorlatot teremt. Az Iparügyi Minisztérium 54479/I/2-1945. számú intézkedésével a Lábassy-féle Gépgyárhoz az EMAG-gal történt egyesülés után Dömölky Ferenc (ügyvéd, SzDP-tag) és Holics Ferenc (vasesztergályos, MKP-tag) budapesti lakosokat igazgatói rangban felügyelőnek nevezte ki. Nevezettek feladata volt a gyár és a központ közötti kapcsolat fenntartása, a helyi