Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

problémák közvetítése, az ellenőrzés. Ennek végrehajtása kiszállások vagy a helyi vezetők berendelése útján bonyolódott le. A gyár üzemi bizottsága és dolgozói a megalakuláskor üdvözölték a szövetkezet létrejöttét, de később, a nehézségek szaporodása folytán, a szétválás mellett döntöttek. A gyár és szövetkezeti központ (Budapest, V., Alkotmány u. 29. sz.) között 1945 őszén szinte állandó volt a vita, amely időnként súlyos nézeteltérésekhez vezetett. A nézeteltérések, súrlódások legtöbbször a foglalkoztatottságot akadályozó nyersanyaghiány, a kért hitelek elutasítása miatt éleződtek ki. Az üzemi vezetés az anyagbeszerzési teendőkkel, a gyakran fővárosban tartózkodó Ernszt Istvánt és Csikós Pétert bízta meg. De nevezettek inkább gyakran csak a panaszközvetítők szerepét töltötték be. Különösen éles levélváltásra került sor, amikor a gyár egyetlen komoly szállítóeszközét, egy háromtonnás teherautót, a központ a fővárosban viszszatartotta, csak a sofőrt engedte vissza Törökszentmiklósra. Ezt, mint autóroncsot a Lábassy-gyár munkásai a Vörös Hadseregtől munkabér fejében kapták, majd rohammunkával megjavították. Érthető, hogy ennek az élelmiszer- és anyagbeszerzés során sokszor oly jó szolgálatot tett szállítóeszköznek az elvétele a gyár munkásai részéről jogos felháborodást váltott ki. Ez a felháborodás az üzemvezetést sorsdöntő elhatározásra késztette. Az Iparügyi Minisztériumhoz 1945. november 7-én küldött levélben Morvay Károly Szolnok vármegye miniszteri biztosa tolmácsolva a Lábassy-féle Gépgyár üzemi bizottságának kérését, ezt írta: „A gyár munkásai tisztelettel kérik annak lehetőségét, hogy a szövetkezetből kiválhassanak, és egy új vállalatvezető kirendelése mellett, szövetkezeti alapon, maguk bérelhessék a gyárat."

7 Az üzem illetékesei már korábban is tettek lépéseket a különválás irányában, és felkérték az elhagyott ipari, kereskedelmi objektumok fenntartása, üzembe helyezése és felügyelete céljából létesített Elhagyott Javak Kormánybiztosságát, hogy adjon fel hirdetményt a gyár bérlet útján való hasznosítása érdekében. Az Elhagyott Javak Kormánybiztossága, amely a gazdátlanul maradt, elhagyott üzemeket, telepeket kezelte, több mint négyezer bejelentést vizsgált meg, s később hétszáz objektumról állapította meg, hogy azok valóban gazdátlanok. A kormánybiztosság több száz esetben felügyelet alá helyezéssel, illetve bérbeadással igyekezett rendezni a gazdátlanná vált ipartelepek helyzetét. 1945. október 22-én Csikós Péter és Hirth Ferenc az üb nevében levelet írt a MÁVAG budapesti igazgatóságához, amelyben kérte: „Hivatkozással mélyen tisztelt megbízottjaiknak a közelmúltban vállalatunknál tett látogatása alkalmával folytatott beszélgetésünkre, tisztelettel bátrak vagyunk bejelenteni, hogy ez alkalommal említett átvételt munkatársaink örömmel vennék, miért is kérjük, szíveskedjenek forduló postával velünk közölni azt, hogy vállalatunkat, mint elhagyott vagyont hasznosítás végett nem volnának-e hajlandók már most átvenni, illetve érdekkörükbe bevonni."

8 Az üzem vasúti felszerelésének (jelzők, féktuskók) gyártásával kívánta a MÁVAG-ot segíteni. A MÁVAG-ra a választás nem ok nélkül esett, erre vonatkozólag a levélben ez olvasható : „a mostani nehéz posta- és vasúti forgalomban egyes cikkek beszerzése rendkívül nagy nehézségekbe ütközik, ezért gondoltuk, és határoztuk el magunkat arra a lépésre, hogy együttműködésünket Önöknek felajánlva, kérjük a vállalat átvételét..." A MÁVAG valóban érdeklődést mutatott a gyár bérbevétele iránt, hiszen öntvényeit jól tudta volna hasznosítani, de elrettent az ottani nehézségektől, ezért a kérést nem teljesítette. Az Elhagyott Javak Kormánybiztosságának a Lábassy-féle Gépgyár bérbeadására vonatkozó, a Magyar Közlöny 1945. augusztus 15-i számában megjelent hirdetményére sem sok érdeklődő jelentkezett. 1946. februárja újabb változást hozott az üzem szervezetében. Az Elhagyott Javak Kormánybiztossága 1946. február 28-án hozott 6676/1946. Ma/M-XIV. sz. rendeletével, arra hi-