Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

A felszabadult területek városaiból, községeiből alighogy eltűntek a fasiszta csapatok s velük együtt a régi rendszer legkompromittáltabb kiszolgálói, a harcok elülte után azonnal létrejöttek a Kommunista Párt helyi szervei. Az MKP törökszentmiklósi szervezete aránylag későbben, 1944. december 4-én alakult meg: Dögei Imre,

s Lévai Lajos, Papp István, Sajtos Kálmánná, Soós József szervezésével. A községi pártszervezet létrehozásában kezdeményező szerepet játszottak a helyi Lábassy-féle Gépgyár munkásai is, hiszen az üzemből 40 fő lépett be a pártba. A felszabadulással egyidejűleg az ellenforradalmi rendszer Nyugatra menekült kiszolgálói, tisztségviselői, a hazaáruló nagybirtokos és tőkés osztályok tagjai kirabolt, tönkretett országot hagytak maguk után. A háborús károk óriásiak voltak, vonatkozik ez a törökszentmiklósi Lábassy-féle Gépgyárra is. Az üzem régi vezérigazgatója, Lovass Géza és a vezetés több tagja 1944. október 10-én hagyta el a munkahelyét, majd az ország területét. A gyár épületében a harcok során nagy károk keletkeztek, de még több a gépi berendezéseiben, szerszám- és raktárkészletében. A gyár tulajdonosai által még a község felszabadulása előtt elszállított fúrógépeket, esztergapadokat, fűrészgépeket, gyalukat 1945 nyarán a magyar szervek Ausztriában megtalálták, s egy részüket hazahozták. Az üzem felszabadulása utáni napon, október 25-én a munkások és alkalmazottak összefogásával, a szovjet katonák segítségével megindult a munka. A munkások a levagdalt szíjak helyett tűzfecskendő tömlőkből rögtönzött hajtó gumikkal hozták mozgásba a gépeket, a szovjet katonák pedig a nyersanyagot biztosították a gyár részére. Az üzemet, amely azelőtt még a fasiszta hadigépezet számára is termelt, a Vörös Hadsereg egységei azonnal munkába állították. így a tőkés tulajdonos nélkül megindított újjáépítésnek, a termelés gyors, az üzem felszabadulása másnapján történő újraindításának a forradalmi munkáskezdeményezés mellett, azzal szoros összefüggésben, még egy döntő tényezője volt: a Vörös Hadsereg. 1944 végén, 1945 elején a rendkívüli pezsgő politikai élet jellemezte a gyárat. Mindenekelőtt az új üzemi vezetés kialakítása jelentkezett sürgős feladatként, annál is inkább, mert a réginek még itthon maradt tagjait a múltban viselt dolgaiért jórészt le kellett váltani. Az üzem vezetését a munkások és tisztviselők által november végén megválasztott Vas- és Fémmunkások Szakszervezetének helyi csoportja vette a kezébe, amelyet Csikós Péter öntő, Hirth Ferenc esztergályos, Kocsis Imre öntő, Mező Imre kovács, őz Pál lakatos, Szabados János esztergályos és Szikszai László kovács szervezett meg. Közülük került ki az üzem igazgatója is, mégpedig Őz Pál személyében. A szakszervezet első titkári teendőinek ellátásával a választáson jelenlevő 72 dolgozó Szikszai Lászlót bízta meg. Az említettek, Szabados János kivételével, az MKP tagjai lettek az üzemi pártszervezet létrehozása után. 1945 elején a szakszervezeti csoport vezetősége üzemi bizottsággá (üb) alakult át. 1945. február 25-e, de. 10 óra emlékezetes esemény a gyár életében: az 50 100/1945. Ip. M. r. alapján üb-választásra került sor. Az 1945. februári üzemi bizottsági választáson 51 szavazattal elnökké Hirth Ferencet választották meg. A jelenlevő 56 dolgozó túlnyomó többsége üb-tagokká választotta Csikós Pétert, Kársai Imre bognárt, Szabados Jánost, Szakái Ferenc motorszerelőt. Az üzem 1944. október 26-tól 1945. július 3-ig a szovjet hadseregnek dolgozott: különböző járműveket, főleg autókat, motorkerékpárokat, tankokat javított, autóalkatrészeket gyártott. A gyár 1945. május végéig kijavított 250 automobilt, elkészített sok alkatrészt, amellett gyártott 60 q öntvényt.

6 A Lábassy-féle Gépgyár 1945-ben a Tiszántúl egyetlen vasöntvényeket előállító üzeme volt. 1945 júliusában a gyár kikerült a Vörös Hadsereg felügyelete alól, és véglegesen bekapcsolódott a polgári életbe. A 8 hónapos tevékenységével a szovjet katonai ellenőrzés alatt álló Lábassy-féle Gépgyár bizonyos mértékig hozzájárult a hitleri Németország elleni felszabadító háború győzelmes befejezéséhez. A gyár már korábban is vállalhatott a harcoló csapatok szükségleteinek kielégítésén túl