Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

TARJÁN G. GÁBOR A nagylengyeli olajmező feltárása és a zalai aszfaltgyár létrehozása Az észak-zalai területen a fizikusok 1936-ban Eötvös-ingával végeztek graviméteres méréseket, amit később, az 1938. július 18-án alakult Magyar Amerikai Olajipari Rt. szakemberei tovább folytattak. 1939-40-ben e graviméteres mérésekkel jelentős gravitációs maximumot mutattak ki Salomvár környékén. 1943-ban a Sa-i fúrással kezdődött el a terület feltárása, majd a Sa-2, Sa-3 fúrásoknál már olajnyomok is jelentkeztek.

1 1950- ben Facsinay László és Oszlaczky Szilárd Bougner alaptérképből szerkesztett maradékanomáiia térképen kimutatta, hogy a salomvári szerkezettől délre is létezik egy keletnyugat irányú másodlagos maximum.

2 Ez év augusztus végén Lendványfaluból Nagylengyel község határába szállították a R-i 1 jelű Diesel fúróberendezést, mellyel megkezdték az Nl-i jelzésű fúrás mélyítését. A nagylengyeli területen graviméteres méréseket 1939-40-ben és 1951-52-ben, földmágneses méréseket 1935-39-42-44-ben végeztek. Hagyományos szeizmikus méréseket 1951-53 és 1954-56 között folytattak. (A tellúrikus mérések hazai használhatóságát is ezen az olajmezőn igazolták, 1954-ben geoelektromos-, 1970-ben magnetotellúrikus szondázásra került sor.) 1951- 57 között az I-IV. blokk kőolajtelepének kutatása és feltárása történt meg.

3 November 23-án a Nl-i fúrás 1940 méteres mélységben elérte az olajtároló mészkövet. Az utolsó méter fúrása azonban teljes öblítésveszteséget okozott, amely végül a fúrólyukfal omlásához vezetett. A dugattyúzással és kanalazással elvégzett rétegvizsgálat során csak vízbeáramlás jelentkezett, a folyadékban még olajnyomokat sem találtak. Mivel a mészkő fúrása közben az iszapon olajnyomok jelentkeztek, 1951. január 9-én elkezdték az Nl-2 fúrást, melyben a március 11-18 között tartott rétegvizsgálat során dugattyúzással napi 12 m

3 olajat sikerült felszínre hozni. A tulajdonképpeni felfedező fúrásnak a szakemberek az Nl-3 fúrást tartják, melyet 1951. április 16-án kezdtek el, és június 28-án 1968 m-es talpmélységgel fejeztek be. Míg az Nl-2 fúrás „csak" a zöld homokkő fedőréteget tárta fel, az Nl-3 fúrás fedezte fel a nagy mészkőtárolót. A termelés beindításakor ebből a kútból napi 26 m

3 olajat hoztak a felszínre. 1952 májusában az Nl-2 fúrást tovább mélyítették, amely június elején 10 mm-es fúvókán napi 100 m

3 olajat adott. 1951 folyamán a nagylengyeli mezőből 3311 tonna olajat bányásztak ki.

4 A kőolajtermelés fokozását segítette a Népgazdasági Tanács 1951. júliusi határozata, amely lehetővé tette a kutatási terület szélesítését, a mélyebben fekvő olajtározók földtani megismerését. Az 1951 nyarán Magyarországon járt szovjet szakértőbizottság javaslatára megkezdődött a kőolajbányászat technikai bázisának fejlesztése.

5 1952 közepén már 2 felszálló és 6 mélyszivattyús kút végezte a termelést, melyek hozama az alábbiak szerint alakult:

6 (1. táblázat) 1952. augusztus végéig 19 fúrást végeztek Nagylengyelben, és év végéig a termelés 91 908 tonnát tett ki.

7 A 200 ezer t/év termelési teljesítménnyel számoló terv alapján a működő finomítók teljes kapacitáskihasználás mellett sem tudták volna feldolgozni a nagylengyeli