Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
Főosztályhoz tartozó kivitelező építőipari vállalatoknál a 32-36 00 főnyi munkavállaló 1951. első félévében csaknem teljes mértékben kicserélődött. 23 1950-ben és 1951-ben számtalan határozat és rendelet 24 született a tervgazdálkodás védelme, a munkafegyelem és a pénzügyi fegyelem megszilárdítása, a fluktuáció csökkentése, és az ellenőrzés szigorítása érdekében. A felülről jött határozatnak azonban az adminisztrációs teher növelésén túl kevés következménye volt: a pénzügyi lehetőségek, az extenzív iparfejlesztési politika nem tették lehetővé a műszaki fejlesztést, a termelékenység hathatós növelését. A mennyiségi termelési terv teljesítése volt a legfontosabb, gazdaságossági szempontok a termelésben csekély szerepet játszottak. Az építőiparban jelentkező munkaerő túlnyomó részt szakképzetlen, az agrárpolitika miatt faluról kiszorult paraszt volt, aki az építőipart tekintette első lépcsőfoknak, s innen - ha módja volt - a jobban fizetett, esetleg kevesebb fizikai munkát igénylő más iparágak felé húzódott. A felgyorsult iparosítás során minden munkáskézre szükség volt. (Ez a tendencia egyébként nemcsak az ötvenes évek elejére jellemző, de a hat vanas évek közepéig - hullámzó periódusokban - újra meg újra jelentkezik.) Az első ötéves tervben előirányzott beruházások nagyobb része a nehéziparnak jutott; az új gyárak üzemeltetéséhez azonban szakemberek sokaságára volt szükség, ehhez pedig lakásokra. Az alapelv tehát az volt, hogy az új ipari beruházásokkal egyi dőben az épülő gyár körül a korszerű követelményeknek megfelelő (szobaszám, komfortfokozat) lakások épüljenek. A feladat azonban nagyobb volt, mint amire az építőiparnak kapacitása, s a népgazdaságnak anyagi lehetősége volt. Magyarországon - főként Budapesten - a mennyiségi lakáshiány már a múlt század vége óta jelentkezett. Minthogy a tartós hiány a további iparfejlesztést akadályozta, az állam különféle lakásépítési akciók szervezésével, a hajléktalanok számára barakkok építésével, menhelyek létrehozásával igyekezett a hiányt csökkenteni. A lakáshelyzet a háború idején tovább romlott. AII. világháború alatt Budapesten a lakóházak 70,2%-a károsodott 3,8%-a pedig megsemmisült. 25 A lakóházakat ért károk az összes háborús kár 8,4%-át tették ki. 26 1945-1950 között a romlakások helyreállítása volt az elsődleges cél. A halmozódó mennyiségi hiány mellett a meglevő lakások minősége sem volt megfelelő. Az 1949-es népszámlálás adatai szerint Magyarországon 2476118 lakás volt, ezek 17%-a vízvezetékkel, 46%-a villannyal, 7%-a vezetékes gázzal és 10%-a fürdőszobával ellátott. 100 lakásra 365 személy jutott, a lakószobák több mint fele vert padozatú volt. 27 Az adatokból nyilvánvaló, hogy mennyiségi és minőségi lakáshiány volt egyszerre. Ezért az első ötéves terv az építendő lakások számát 180 ezerben állapította meg, ezt 1951 elején 40 ezerrel felemelték. 28 Az állami lakásépítéseknek elsősorban a városok és ipari települések lakáshelyzetén kellett javítani, falun állami kölcsönnel, a Falusi Lakásépítési Gazdasági Iroda akciója keretében épültek lakóházak. Az iroda a tanyakérdés rendezésére irányuló elképzelések jegyében született 1950-ben. 29 Az építtetők az építési anyagokat termelői áron kapták, a FAGI feladata volt az építkezések gazdasági és műszaki vezetése. Az építőanyag-hiány, bizonyos tulajdonjogi kérdések rendezetlensége, az ország pénzügyi helyzete az akció sikerességét erősen mérsékelte, ennek ellenére 1950-1959 között ebben a lakásépítési konstrukcióban 11 916 lakás épült fel. 30 1950 nyarán határozat jelent meg a lakásépítési szövetkezetekről, 31 amely lehetővé tette állami hitel igénybevételét társasházak és családi házak építésére. Ez a lakásépítési forma lehetővé tette, hogy a lakásszövetkezeti tag max. 8 éven belül, meghatározott előtörlesztés után lakáshoz jusson. A lakások árát maximálták, 1951 után azonban az építési költségek jelentősen emelkedtek. A fix ár, valamint a valóságos költségek közötti különbség az állam ráfizetéseként jelentkezett. A felépült lakásokat szövetkezeti tulajdonként telekkönyvezték, ezért
