Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

I. Levéltári kérdések

Marsigli hadmérnökként a török elleni felszabadító háborúk idején kerül Magyarországra. Duna-térképe a folyó első pontos ábrázolása volt. A térkép készítésekor csillagászati helymeghatározással és háromszögeléssel dolgozott. Müller és Marsigli követői közül Kray Pált, Fucher Andrást, Reviczky Jánost, Kovács Ferencet, Kovács Károlyt emelhetjük ki, akik Szepes, Sáros, Máramaros és Bács-Bodrog megye térképeit készítették el. A műszaki dokumentumok fejlődéstörténetében Mikoviny szerepe meghatározó volt. Bár térképei jelentős részét ő is publikálási céllal készítette, a gyűjteményekben számos kéziratos, levéltári anyagnak minősülő munkája található. (OL, Magyar Tudományos Akadémia (MTA), Országos Széchényi Könyvtár (OSzK) bécsi Nationalbibliothek). Mikoviny úttörője volt a háromszögelésnek és a csillagászati helymeghatározásnak. Térképei trigonometriai alapból indultak ki. A csillagászati helymeghatározásokat nemcsak a Duna és az országhatár esetében alkalmazta, hanem az egyes községeknél is. Mikoviny elsősorban megyetérképeket készített, Bél Mátyás országleírásának illusztrálására, vannak azonban katonai célzatú és vízrajzi térképei is (pl. Tata környéki mocsarakról - OL S 11. No. 28., a Balatonról - MTA Mo. 14. stb.). Térképészeti ismereteit elméleti munkájában foglalta össze. Itt kiemelte, hogy a térképeket asztronómiai, geometriai, mágneses és vízrajzi keretbe kell helyezni, amelyek közül a vízrajznak tulajdonított nagy jelentőséget. Térképein finom vonásokkal ábrázolta az egyes vízfolyásokat és mocsarakat. Készített lecsapolási terveket, sőt elsőként vetette fel a Dráva-Balaton-Duna-Tisza között vezető víziút javaslatát. Mikoviny közvetlenül az udvar „matematikusa" volt, azonban Pozsonyban lakott. Műhelye körül csoportosuló tanítványai részben a megyék, részben a földesurak szolgálatában álltak, vagy a központi kormányszékektől (kamarától, helytartótanácstól) kaptak alkalmi megbízásokat. Mikoviny közvetlen tanítványai közül Fritsch András emelkedik ki, akinek legfontosabb munkája Trencsén megye és 1761-ben a Rábavidék térképének elkészítése volt (OL S 12. Div. XI. No. 71.). Zeller Sebestyén Sopron, Kovács János Mosón megyéről rajzolt térképet. 1750-1751 -ben elkészült az első „történeti" térkép, Tomka-Szászky János lelkész munkájaként, aki szintén Mikoviny tanítványa volt. A 18. század közepén már találkoztunk várostérképekkel, amelyek nyomtatásban is megjelentek (i734~i735. I75i Pozsony, 1750,1760 Buda, 1764 Pest, 1760 körül Pest-Buda). Mikoviny tanítványai ezen kívül több megyetérképet is készítettek, amelyek egy sorozata a Festetich-család anyagában található. E térképek hitelesen ábrázolják a városokat, falvakat, pusztákat, városokat, kastélyokat, savanyú vizeket, postaállomásokat, hágókat, rendkívül finom, művészi kidolgozással. A térképlapok szélén fokbeosztás található. A 18. század első felében a térképek az ország kisebb-nagyobb területét ábrázolták, sem igény, sem lehetőség nem volt országos felmérésre. Nagyobb arányú munkára először 17231725 között, a Temesi Bánságban került sor. E terület a török kiűzése után közvetlen osztrák katonai irányítás alatt állt, és katonai jelentősége miatt rendszeres felmérése már a 18. század elején megkezdődött: összesen 208 térképlap készült el, 1:28 000 méretarányban. A munkát osztrák katonai mérnökök hajtották végre, azonban részt vett benne néhány magyar hadmérnök is. A terület katonai parancsnoka, Mercy tábornok a munkának gazdasági jelentőséget is tulajdonított. Kezdeményezésére indult meg a Temes és Bega szabályozása, aminek során jelentős területek szabadultak fel a mocsárvilágból. A munkák műszaki irányításában Fremaut Maximilián belga hadmérnök kapott szerepet, akinek térképei egyúttal vízszabályozási tervek voltak. A vonatkozó műszaki dokumentumok - a Savoyai Jenő által 1711-ben alapított bécsi Hadilevél tárba kerültek, amit az udvari haditanács tartott fenn. 1751-től a Bánságban polgári közigazgatás volt, ami az itt folyó műszaki munkákban új helyzetet teremtett.