Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)
II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok
részletterveket is az hagyta jóvá. A kivitelező építőipar ipari központjai nem alakultak át egyesülésekké, s csak az építőanyagiparban, valamint a szerelő és előregyártó iparban jöttek létre egyesülések. Ez a szervezeti forma - a téglaipar kivételével - mintegy egy-másfél évig létezett, i A téglagyártás területén más helyzet alakult ki. Itt a közepes vállalatok tevékenységének koordinálására hozták létre a megyei téglagyárak egyesüléseit a nagyobb körzetet átfogó ipari központok helyett. Az évi két millió darabnál kevesebb téglát előállító üzemeket a megyei tanácsok felügyelete alá helyezték (a minisztérium szakfelügyeleti jogának fenntartásával), a nagyobb téglagyárakat pedig az egyesülésen keresztül az illetékes minisztériumi főosztályhoz kapcsolták. 6 Az iparági szervezések természetesen nem hagyták változatlanul az Építésügyi Minisztérium szervezetét sem. A szervezeti intézkedések sorából csak azokat a változásokat említem, amelyek az iparág megteremtésével szorosan összefüggnek. A tanácsi szakigazgatási hálózat kiépítésével létrejött a minisztérium XIII. Tanácsi Építőipari Főosztálya, melynek feladata lett a korábban az ipari központokhoz tartozó 210 vidéki és budapesti építőipari kisüzem - amelyek tanácsi irányítás alá kerültek - szakfelügyeletének ellátása. 1950 végén a minisztérium felügyelete alá helyezték a mész- és cementipart, melynek a korábban a Nehézipari Minisztériumhoz tartozó ipari központja megszűnt, s itt is egyesülés jött létre. Természetesen ennek megfelelően a minisztérium is újabb főosztállyal bővült. A kivitelező építőipar ipari központjai 1951 végéig működtek. Megszüntetésüket az alábbiakkal indokolta 1951 elején a3/i/i95i. NT sz. határozat: „Az építőipar túlteljesítette az 1950. évi felemelt tervet... ennek ellenére... még súlyos hiányosságok állnak fenn", és azt rendelte el, hogy „az építőipar szervezeti alapjául önálló gazdasági elszámolás elvén felépülő építőipari trösztöket kell létrehozni". A fenti határozat előírása alapján a minisztérium három fajta kivitelező építőipari tröszt létrehozását javasolta: (1) nagy állami beruházások megvalósítására területi törsztöket; (2) egyes kisebb vidéki állami építőipari vállalatok összevonásával területi összetartozás és szakmai profil alapján működő szervezett trösztöket; (3) valamint szakipari komplex trösztöket, a területileg összetartozó szakipari vállalatok alapján. 7 E javaslat értelmében - amelyet a 82/6/1951. NT sz. határozat jóváhagyott - 1951-ben 11 tröszt jött létre, majd számuk 1952-1953 folyamán hetven fölé nőtt. Elsősorban gyárépítő, valamint lakás- és középítéssel foglalkozó trösztöket szerveztek a nagy ipari beruházások városaiban (Komló, Sztálinváros, Tatabánya stb.). Emellett speciális szerelőipari trösztöket is létrehoztak a hasonló munkát végző vállalatokból, amelyek általában alvállalkozóként működtek az egyes építkezéseken. 8 1950-1951 az állami építő nagyipar megszervezésének első évei voltak. Az 1951-ben jelentősen megnövekedett építőipari feladatoknak az Építésügyi Minisztérium, valamint a tanácsok felügyelete alá tartozó építőipari szervezetek nem tudtak megfelelni. (A közlekedési ágazathoz tartozó építőipar speciális feladatokat látott el.) Ezért a minisztériumok igyekeztek saját építőipari vállalat létrehozásával építési feladataik egy részét megoldani (1. részletesen a Beruházások rendje c. fejezetben). Ugyanakkor a lakásépítkezések irányításával a Belügyminisztériumot bízták meg, lebonyolítására pedig létrehozták a Városépítési Beruházási Vállalatot. A BM felügyelet alatt álló VÁBEV feladatának eleget tenni nem tudott, noha az ÉM trösztök is végeztek bizonyos lakásépítési feladatokat, és más tárcák építési vállalatai is építettek lakásokat. A VÁBEV-et 1952 végén megszüntették. 1952 folyamán folytatódott a trösztök szervezése. A kivitelező építőipar szükségletére termelő épületasztalos és épületlakatosipari vállalatokat a kivitelező trösztök alá rendelték.