Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei II. (Budapest, 1985)

II. Igazgatástörténet, fondismertetés, tanulmányok

- felügyelet a kényszermunkabüntetés szabályainak megtartására, - jelentéstétel az igazságügyminiszternek a tapasztalt hiányosságokról és szabálytalanságokról, - gondoskodás az elítéltek demokratikus szellemű neveléséről, véleménynyilvánítás az elítéltek feltételes szabadságrabocsátás iránti kérelméről, illetve a rendellenes elmeállapotú vagy egyéb okból munkaképtelen elítéltek ügyében. A kényszermunkabüntetés foganatosítására a szigorított dologházi őrizet végrehajtására vonatkozó szabályokat kell a jelen rendeletből folyó eltérésekkel megfelelően alkalmazni. Az újjáépítési vagy azzal kapcsolatos munkát végző elítéltet az illetékes szakminiszter és az igazságügyminiszter által megállapítandó munkadíj illette meg. A munkatáborokról szóló 78.000/1946. I. M. sz. rendeletnek a felügyelőhatóságokról szóló részét a7i.ooo/i948.I. M.sz. rendelet módosította. (MK. 1948.164. sz.) az 1948. július 22-én kihirdetett és hatálybaléptetett rendelet kimondta, hogy a munkatábor felügyelőhatóságának a szervezése ezúttal már az igazságügyminiszter feladata. A Magyar Dolgozók Pártja a Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt, a Nemzeti Parasztpárt és az Országos Szakszervezeti Tanács küldenek egy-egy tagot a felügyelőhatóságba. Ez a rendelet a felügyelőhatóság feladatai közül már elhagyja az elítéltek demokratikus szellemű nevelését. Az 1949. július 5-én kihirdetett és július 15-én hatálybaléptetett 4.139/1949. Korm. sz. rendelet (MK. 1949. 141. sz.) ismét módosította a letartóztató- (büntető-) intézetek mellett alakított felügyelőbizottság (felügyelőhatóság) szervezetét. A felügyelőbizottság (felügyelőhatóság) elnöke eszerint a törvényszék elnöke, vagy az általa kijelölt törvényszéki tanácselnök, tagjai az államügyészség elnöke, vagy az általa kijelölt államügyészségi tag és az illető letartóztató- (büntető-) intézet vezetője, további két tagját az 1949. XI. tc. hatálybalépéséig az 1947: XXIII. tc. 2. §-a alapján készített jegyzékbe felvett munkavállalók közül az igazságügyminiszter, az 1949: XI. tc. hatálybalépése után pedig a most említett tc. 4. §-a alapján készült jegyzékbe felvett személyek közül a törvényszéki elnök sorsolta ki. A kisorsolt tagok megbízatása egy évig tartott; díjazásukat - a pénzügyminiszterrel egyetértve-az igazságügyminiszter állapította meg. A népbíráskodás körében elítéltekre nézve Budapesten a törvényszék elnöke helyett a népbíróság elnöke, az államügyészség elnöke helyett pedig a népügyészség vezetője járt el. A rendelet nem érintette a fiatalkorúak felügyelőhatóságának szervezetét. Az 1949. július 13-án kihirdetett és július 15-én hatálybaléptetett 51.000/1949.1. M. sz. rendelet (MK. 1949.146.sz.)a letartóztató- (büntető-) intézetek mellett alakított felügyelőbizottság (felügyelőhatóság) kisorsolt tagjainak díjazását újra szabályozta. Az 1950. február 24-én kihirdetett és március 15-én hatálybalépett 1950. évi 6. sz. törvényerejű rendelet (MK. 1950.3. sz.) 1. §-a kimondta, hogy a katonai büntetőtörvénykönyvről szóló 1948. LXII. törvény (Ktbtk.), az azt kiegészítő és módosító rendelkezések hatálya a jelen törvényerejű rendeletben meghatározott eltérésekkel a letartóztatóintézeti alkalmazottakra is kiterjed. Az új büntetőtörvénykönyv általános részéről szóló 1950. II. törvény egységesítette a büntetendő cselekményeket (bűntett, kihágás). Ennek megfelelően az 1950. november 12-én kihirdetett és 1951. január elsején hatálybaléptetett 1950. évi 39. sz. törvényerejű rendelet (MK. 1950. 187-189. sz.) a büntetési nemeket is összevonta. A tvr. 5. §-a kimondta, hogy börtönnel, mint főbüntetéssel büntetendők azoknak a bűncselekményeknek az elkövetői is, amely bűncselekményekre korábbi jogszabály fegyház- vagy fogházbüntetést, kényszermunkát, vagy kötelezően alkalmazandó dologházi őrizetet rendeltek. A büntetési nemek egységesítése alapján az igazságügyminiszter a büntetésvégrehajtási intézményeket is egységesítette. Az 1950. decemben 20-án kihirdetett és 1951. január i-én hatálybalépett 177.500/1950. I. M. sz. rendelet (MK. II. Főrész) 1950. 210. sz.) 1. §-a értelmében az országos jellegű letartóztatóintézetek,