Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei I. (Budapest, 1982)

I. Levéltártani kérdések

telményeinek. Ezért a kollégium elhatározta, hogy egyik fő feladatának tekinti, javítani a munkamódszer és a munkaszervezés tudományos színvonalát. 1978ban, az első lenini levéltári dekrétum megjelenésének 60. évfordulója alkalmából össz-szövetségi tudományos konferenciát szerveznek „A Szovjetunió levéltárai a fejlett szocialista társadalomban" címmel. Figyelemre méltó, hogy „a tudományos-információs munka problémái..." szekció elnöke és egyik előadója éppen az az A. V. Jelpatyevszkij, aki egyúttal a Levéltári Főigazgatóság „Tudományoskutató és módszertani osztályának" is a vezetője. E példák jelzik tehát, hogy habár a szovjet levéltárak iratfelhasználó tevékenységének hatékonysága sok kívánnivalót hagy maga után, az iratfelhasználás javítása a 70-es években végre megkapta a kérdés fontosságának megfelelő figyelmet. Mindenek előtt előre kell bocsátanunk, hogy amikor a szovjet levéltári szakirodalom „tudományos-kutató munkáról" beszél, akkor nem „tudományos-információs munkáról", nem is a levéltári anyagban való kutatásról van szó, hanem ez a terminus levéltárelméleti, irattani, igazgatási, írásbeli ügyviteli stb. kérdések elméleti, tudományos vizsgálatát jelenti. A társadalom érdekében történő aktív iratfelhasználás korábban említett problematikájának a hatékony megoldása csak a levéltárügy egészének helyes, tudományos alapokra helyezése, tudományos megszervezése révén lehetséges. A szovjet levéltárak a 70-es évek elején az írásbeli ügyvitel, utána a biztonságos iratmegőrzés, majd a 70-es évek második felében a levéltárügy valamennyi fontosabb területének harmonikus fejlesztésére összpontosították figyelmüket. E súlypont-eltolódásokat a tudományos kutatás is követte. Mivelhogy egyik terület fejlesztése sem volt lehetséges a reá vonatkozó tudományos kutatás nélkül, ezért hangsúlyozza a 70-es évek elején a Szovjet Levéltárak c. folyóirat egyik vezércikke már címében is: „A munka tudományos színvonalának az emelése — a levéltárügy továbbfejlődésének nélkülözhetetlen feltétele". A levéltári igazgatóságokon, a levéltárakban külön szervezeti egységet, tudományos-kutatási osztályt hoztak létre e munka gyors fejlesztésére. 1966-ban alakult meg a központi levéltári tudományos kutató intézet, a VNIIDAD, majd a példát az egyes köztársaságok is követték. Létrehozták a Technikai Dokumentáció Tudományos Kutató Központját is (NICTD). Ezek a kutató intézetek nemcsak végzik, de szervezik is a kutató munkát. A levéltári igazgatóságok és levéltárak tudományos kutató osztályaiból és a kutatóintézetekből, tehát a tudományos-kutató munka számára széles hálózat épült ki a 70-es évek elejére. A kutató intézmények ezen hálózatában a 70-es évek folyamán több mint 200 irattani, levéltártani, archeológiai témában folytattak kutatást. Az iratkezelés területéről meg kell említeni „Az iratkezelés egységes állami rendszerének alaptézisei"-t (EGSZD), az „Egységesített iratrendszerek szervezési-igazgatási iratrendszer. Alaptézisei"-t (SZÓRD). Az egységesített iratrendszerekre (USZD) vonatkozó irattani kutatások végig folynak a 70-es években. A technikai vívmányokat átfogóan igyekeznek megvalósítani „az igazgatás automatizált rendszerei" (ASZÚ). Jelentős szerepet játszanak a levéltári intézmények a különböző iratféleségek standardizálásában. A 70-es években elterjed nemcsak a különböző államigazgatási, hanem vállalati, szövetkezeti és egyéb szervek iratainak egységesítése is. Nagy figyelmet szentelnek a tudományos-kutató munkában az iratselejtezés kérdéseinek. Elkészültek pl. „A Szovjetunió állami levéltárainak átadandó