Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei I. (Budapest, 1982)

II. Igazgatástörténet, fondismertetések

— a béremelkedés visszafogásában, hiszen a szűk keretek közé szorított készpénzbevételek tetemes részét a bérkiadások emésztették fel. Az IKART 1946. március 18-tól tért át a klíringrendszerre.

34 Igen szigorú ellenőrzési mechanizmust alakítottak ki: az IKART naponta előterjesztette — egy a GF, a pénzügy-, az iparügyi minisztérium és az IKART képviselőjéből alakított tárcaközi bizottság elé — az előleg igényeket. Ehhez pontos kimutatás tartozott, amely feltüntette, hogy a kért összegből mennyi megy munkabérre, rezsire, klíringen kívül beszerzett anyagra. A kérelem csak egy heti bérre vonatkozhatott. Mindehhez az IKART heti kimutatásokat készített a cégek pénzfelhasználásáról, létszámadatairól. Ugyanakkor a Jóvátételi Hivatal a kielégített és kielégítetlen előlegigényeket naponta rögzítette. A pénz- és a zárolt számlán folyó kiutalásokat a Postatakarékpénztáron keresztül bonyolították, melynek jóvátételi csekkosztálya szintén naponta küldött kimutatást a Jóvátételi Hivatalnak és az IKART-nak. A már említett tárcaközi bizottság azonban csak javaslatot tett a kiutalásokra. A Jóvátételi Hivatal ezen javaslat és a Postatakarékpénztár napi kimutatása alapján döntött az összegről. A GF titkársága a jóvátételi klíringrendszer bevezetése után nem sokkal a rendszer szélesebb körű alkalmazását javasolta.

35 Az indoklás — többek között — a következőkkel érvelt: „A jóvátételi munka eltérő mértékben köti le az egyes vállalatokat ... az a vállalat, amely csak jóvátételre dolgozik, hátrányba kerül azokkal szemben, amelyek piacra is termelnek, és így más bevételi forrásuk is van. Ezeket az igazságtalanságokat a Jóvátételi Hivatal nem tudja kiküszöbölni. Ezért az ipari jóvátételi klíringet mihamarabb fel kell váltania az ún. szakmai kiiring rendszerének." A GF 1946. április 2-án határozatban mondta ki: „A Gazdasági Főtanács a racionális pénzgazdálkodás érdekében az állami, az állami kezelésbe vett, illetőleg a túlnyomóan közületi megrendelésre dolgozó vállalatok egymásközti pénzforgalmának, valamint az államkincstárral és szociális intézményekkel szemben fennálló vállalati kötelezettségek teljesítésének megkönnyítése, ill. zavartalan biztosítása érdekében klíringrendszer bevezetését rendeli el."

36 A klíringrendszer 1946 július végéig maradt érvényben. Igaz, az inflációt csak rövid ideig fékezte, de éppen a jóvátételre dolgozó vállalatoknál nagymértékben hozzájárult a vállalatok állami függésbe kerüléséhez. A jóvátétel lebonyolításának mechanizmusa nemcsak azért figyelemre méltó, mert mutatja, hogy az állami megrendelések címén milyen tág tér nyílott az állam gazdasági beavatkozására. Figyelmet érdemel a jóvátétel lebonyolítása azért is, mert itt már igen korán megfigyelhető a más területen később kibontakozó folyamat: a jóvátételi apparátusban az állami hatósági feladatok összefonódtak az állam gazdasági tevékenységével, a hatósági apparátus és a gazdasági feladatokat ellátó apparátus nem vált külön. Ugyanaz az intézmény egyszer államigazgatási szerv képében jelent meg a jóvátételre termelő vállalatokkal szemben, máskor mint állami vállalat. Akiket nem nagyon kötöttek a hagyományok, azok számára értelmetlen bürokráciának tűnt a hatósági és gazdasági tevékenység merev elkülönítése, hiszen — vélték — ugyanazon dolog két oldaláról van szó. Ugyanilyen felesleges dolognak tűnt a különböző típusú állami gazdasági tevékenységek szétválasztása is. Már ekkor jelentkezett az a szemlélet, amely következetesen csak 1948-tól bontakozott ki, hogy tudniillik minden, ami az államapparátus fennhatósága