Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei I. (Budapest, 1982)

II. Igazgatástörténet, fondismertetések

alatt áll, horizontálisan és vertikálisan tetszőlegesen szabdalható. 1946—1947-ben, amikor az államapparátusban még sokféle érdek ütközött, ez a szemlélet inkább csak látensen jelentkezett, de már hatott. Amikor a jóvátételi termelés nagyrésze 1946 végén formálisan is állami kezelésbe került, a Jóvátételi Hivatal ipari főosztályának vezetője, aki napi tevékenysége alapján legjobban ismerte a gyakorlatot, javaslatot készített a Hivatal átszervezéséről.

37 A következőkből indult ki: három állami szerv foglalkozik a jóvátételi termelés és szállítás ügyeivel; a Jóvátételi Hivatal, az IKART és a Nehézipari Központ, az állami kezelésű vállalatok irányítója (NIK). Miután a NIK vállalatai adják a jóvátételi termelés nagyobb részét, felesleges ez a hármas tagoltság. A NIK vegye irányítása alá az IKART jóvátételi részlegét is. „Azon cikkek szállításánál, amelyek a Nehézipari Központ gyártási körébe tartoznak, de melyeket ugyanakkor egyéb vállalatok is készítenek, az IKART köteles úgy a Nehézipari Központtól, mint a külső vállalatoktól ajánlatot bekérni, és a rendelések kiadására a legkedvezőbb ajánlatot tevő vállalat feltételei mellett a Nehézipari Központ főtitkárságának javaslatot tenni, a Nehézipari Központ és a megfelelő külső cégek bevonásával alakított munkaközösségek meghallgatása mellett" — hangzott a javaslat. A javasolt változás eredményeként a NIK-nél alakuló jóvátételt irányító részleg megkapta volna a Jóvátételi Hivatal hatósági funkcióinak egyrészét, a lebonyolítást irányító hatásköröket, az IKART felügyeletét, a szállítással kapcsolatos munkák túlnyomó részét, a NIK egyéb főosztályaival együtt az állami kezelésű vállalatok jóvátételi gyártásának irányítását, a NIK vállalatok jóvátételi szállítással kapcsolatos érdekeinek hatóságokkal szembeni képviseletét. Ezzel szemben az IKART — a NIK irányítása alatt — „csupán a lebonyolítással és szállítással kapcsolatos tisztán adminisztratív teendőket végezné el" — javasolta Pikler Ferenc. A Jóvátételi Hivatal hatáskörében a javaslat csak a partner államokkal történő kapcsolattartást, valamint az ország teherbíró képességének és a jóvátételnek az összehangolását kívánta hagyni. A tervezet szerint a Hivatal ipari osztályának létszámát 39-ről 13 főre, az IKART megfelelő részlegének létszámát 125-ről 66 főre lehetett volna csökkenteni. Az eddigi 164 fő helyett, a NIK megszervezendő jóvátételi részlegére szükséges 23 fővel együtt is, elegendőnek tűnt 102 alkalmazott. A Jóvátételi Hivatal mezőgazdasági főosztályának kommunistái, Pikler Ferenc irányításával, hasonló javaslatot készítettek saját részlegükre.

38 Amit az iparban a NIK kapott volna, azt a mezőgazdaságban a Földművesszövetkezetek Országos Központja látta volna el, beleértve az Árucsereforgalmi Intézet irányítását is. A tervezett átszervezés eredményeként a Jóvátételi Hivatal létszámát több mint 50%-kal kívánták csökkenteni, 203-ról 99 főre.

39 A javaslat készítőinek napi tapasztalata az volt, hogy a különböző intézmények egyazon cél érdekében munkálkodnak, valamennyien a felsőbb (GF titkársági) döntések végrehajtói. Az csak bürokratikus sallang — vélték —, hogy az apparátus hatóságra (Jóvátételi Hivatal), vállalati központra (NIK), és kereskedelmi vállalatra (IKART) tagolódik. Fel sem merült, hogy az igazgatási, termelői, kereskedelmi érdekek eltérőek lehetnek. A fenti javaslat nyomán készített GF előterjesztés már egészen világosan fogalmazta meg ezt a véleményt: az ipari jóvátételi vállalatok állami kezelése „... elegendő biztosítékot jelent a megrendelések eszközlésének és leszállítása-