Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei I. (Budapest, 1982)

II. Igazgatástörténet, fondismertetések

tési hátralék is (1956-ban az egyéniek 12, a termelőszövetkezetek 30%-a volt hátralékos).

44 A szektás politika jeleként pl. elsorvasztották a népfront által szervezett falusi gazdaköröket, olvasóegyleteket. 1956 februárjában ülésezett az SZKP XX. Kongresszusa, melynek határozatai alapul szolgáltak a nemzetközi kommunista mozgalom s mindenekelőtt a szocialista országok pártjai megújulásához. A kongresszus megállapította: a szocializmus világrendszerré vált, az imperializmus meggyengült, s így a világháború elkerülhető, megakadályozható. A lenini tanításhoz visszatérve elismerte a kongresszus, hogy a szocializmusba való átmenet részleteiben eltérő lehet. Sokoldalúan tárta fel és elemezte a kongresszus a személyi kultusz következményeit. Adva volt tehát az MDP vezetése számára is a belpolitika és gazdaságpolitika felülvizsgálatának és módosításának lehetősége és szükségessége, amire egyébként a munkásság, parasztság növekvő elkeseredése is nyomós okként szolgálhatott. Rákosi azonban hónapokig ellenszegült a lényegi változtatásnak. Csak egyetlen példa: 1956 tavaszán már látható volt, hogy gyenge lesz a termés, a beszolgáltatást mégis megnövelték. 2956 júliusa után aztán — Rákosit az MDP KV lemondatta főtitkári tisztéről és politikai bizottsági tagságáról is — pozitív változás érlelődött. Sorra születtek a tervezetek a begyűjtési rendszer módosítására, tárgyalások folytak a beszolgáltatási kötelezettség mérsékléséről, az átvételi árak korrekciójáról, a természetben fizetett földadó mérsékléséről és pénzadóvá változtatásáról stb.

45 Megkezdődött falun a kuláklistára felvett középparasztok nyilvános rehabilitációja. A termelőszövetkezetek bizonyos termékeik feldolgozására melléküzemet létesíthettek, s esetenként már traktort és tehergépkocsit is vásárolhattak. A fokozatos fejlődést segítő alacsonyabb típusú szövetkezetekre is kiterjesztették az állami támogatást. Megkönnyítették a termelőszövetkezetek számára a hitelek felvételét, ill. az állammal szembeni kötelezettségek teljesítése után megmaradó termékféleségeik szabadpiaci értékesítését. A földrendezéseket, tagosításokat engedélyhez kötötték. A második ötéves terv széles körű vita után kialakított tervezetének előirányzatai a korábbi terv célkitűzéseinél reálisabbak voltak, tükrözték a vezetés korrekció igényét s törekvését az arányosabb, gazdaságosabb fejlesztési politikára, és tekintettel voltak a reáljövedelmek emelésére is. A mezőgazdaság szocialista átszervezését illetően a terv mérsékelt és az önkéntességet szorgalmazó ütemezéssel számolt. E törekvések realizálására azonban 1956 októbere előtt már nem jutott elegendő idő. Annál is inkább nem, mert hiányzott a gyors és határozott cselekvés, ami akkor alapvető lett volna. Hiányzott a vezető szervek egysége a múlt és a jelen megítélésében. összességében az 1949—2956 közötti korszakról elmondhatjuk, hogy nagy kárt okozott a magyar mezőgazdaságnak s így a népgazdaságnak. A szocialista országok gyenge ütemben fejlődő mezőgazdaságai sorában is a magyar helyzete volt a legrosszabb. Nem véletlen, hogy mezőgazdaságunk tartósan csak 1958— 59-ben haladta meg az 1938-as termelést. A parasztságra nehezedő nyomás, az erőszak és létbizonytalanság máig fájó sebeket ütött a parasztok tudatában, sok elhivatott, tapasztalt termelő hagyta ott a mezőgazdaságot, elvesztvén hitét a törvényességben. Utódaik nagy része sem vállalja főfoglalkozásként a mezőgazdasági munkát. A mezőgazdasági népesség számának csökkenése persze az iparosodás természetes velejárója. Az a létszámbeli és nem utolsósorban minőségbeli veszteség azonban, melyet az agrárnépesség 1949—56 közt elszenvedett,