Káposztás István: Új Magyar Központi Levéltár Közleményei I. (Budapest, 1982)
I. Levéltártani kérdések
A kialakult helyzet részint objektív, részint szubjektív okokra volt visszavezethető. A II. világháborúban elpusztult a szovjet levéltárak, levétári raktárak, berendezések igen jelentős hányada, a háború után sem lehetett a levéltárak építése a legelső feladat. Hiányos és alacsony színvonalú volt a levéltárak technikai felszereltsége is. Az iratok biztonságos megőrzésének kérdését 1973-ban és 1975-ben kivizsgálta a Levéltári Főigazgatóság és egy kormánybizottság is. Megállapították a legsürgősebb feladatokat: a központi levéltárak anyagi-technikai bázisának, mikrofilm-laboratóriumainak, restaurálóinak a megerősítését, az iratmegőrzés szervezeti és módszertani feltételeinek javítását, a megrongálódott iratok kezelését, az iratanyag nyilvántartásának a javítását. Programot fogadtak el az 1976—85-ös évekre. Ezen belül már 1980-ig ellenőrizni kellett az I. kategóriába tartozó valamennyi fondok anyagának a meglétét. Már az 1976-os évre megnövelték az iratmegőrzés biztosításának költségvetési keretét. A központi levéltárakban az iratmegőrzés biztosítására külön osztályt hoztak létre. Iratvédelmi és nyilvántartási osztályt hoztak létre a Levéltári Főigazgatóságon is. 1976-ban a Levéltári Főigazgatóság ismét megvizsgálta a kérdést és megállapította, hogy „... eltekintve bizonyos pozitív eredményektől, a biztonságos iratmegőrzés helyzete egészében még nem kielégítő, és lankadatlan figyelmet, szisztematikus ellenőrzést kíván". A fenti okok miatt a Levéltári Kutató Központ (VNYIIDAD) módszertani útmutatások és segédletek egész sorával segíti az őrzési feladatok teljesítését: „Az iratrestaurálás módszertana ...", „Útmutatások az állami levéltárak mikrofilm-laboratóriuma tervezéséhez és felszereléséhez", „Útmutató a levéltári raktárak hőmérsékleti-páratartalmi rendszerének megállapításához és fenntartásához", „Levéltári iratok kéz- és gépírásos szövege épségének megőrzése" stb. A levéltárak az elméleti és megnövelt gazdasági támogatás segítségével konkrét feladatok egész sorát oldják meg a tizedik ötéves tervben. Példaként az RSZFSZR központi levéltárát említjük. Ezt a levéltárat 1964-ben építették, 1 800 000 gyelora (kb. 36 ezer ifm) tervezte, de csak 1 500 000 gyelo befogadó képességű lett, mert levéltári polcok helyett könyvtári polcokat helyeztek el benne. A 10. ötéves tervben a polcokat ki kellett cserélni, hogy a lehetséges 300 000 gyelo nagyságú férőhelyet megkapják. Hibás volt a raktárak ablakainak a tervezése is. A közvetlen fény- és hőhullámok ellen védőberendezést kellett kiépíteni. Nem volt a levéltárnak mikrofilmraktára. Utólag kellett megtervezni és beépíteni. Ugyancsak a 70-es évek második felére tervezték egy fertőtlenítő helyiség, egy mikrofotó-másoló és restauráló laboratórium felállítását is, mivel eddig ezeket a feladatokat a SZU Levéltári Főigazgatóság végezte számukra, de természetszerűen nem a szükséges mennyiségben. A technikai ellátás zavarainak leküzdésére javaslatok hangzottak el önálló levéltári tervező iroda és kivitelező műhelyek felállítására is. Számos utasítás található az iratvédelemre vonatkozóan az 1978. évi kormányrendeletben is. /6/ Hat hónap alatt el kellett készíteni a biztonsági mikrofilmfondók létrehozásának perspektivikus tervét. Előírja a rendelet az iratnyilvántartás és a biztonságos őrzés feletti ellenőrzés fokozását, sőt e célból a Levéltári Főigazgatóságon megfelelő felügyeleti szerv kiépítését is. Amint látjuk, a 70-es években az iratok megőrzése, a technikai-fizikai feltételek megteremtésének biztosítása mellett az iratvédelem elméletének és gyakorlatának valóban szerves részévé válik az iratrestaurálás, az iratkonzerválás, a biztonsági fond megteremtése, és a pontos iratnyilvántartás.
