Bevezetés - A váci székeskáptalanról
A váci székeskáptalanról (Bevezetés) 11 a krasznai és szolnoki (1214), telegdi (1235), sasvári/ugocsai (1264) és hunyadi (1265), majd a tordai (1274) és végül a fehérvári, küküllői és ózdi (1277).23 Az érseki tartomány déli részén, a szerémi (szenternyei) egyházmegyében a 14. század elején, illetve közepén jelennek meg a forrásokban a fősperességek: a belyéni, obonai és pazovai (1314), végül pedig a székesegyházi (1340).24 Mint látható, a váci püspökség egyes kerületeinek a forrásokban történő megjelenési időpontja teljesen egybeesik a többi egyházmegyéével, mindez alapvetően két dolognak köszönhető: az egyik, hogy a 13. századra az ország lakott területein teljesen kiépült az egyházi igazgatás. A másik nem kevésbé fontos tényező, hogy a 13. századból a korábbiakhoz képest nagyságrendekkel több forrás maradt ránk, azaz a főesperességek létezését könnyebb igazolnunk okleveles adatokkal is. A források okozta optikai torzításra éppen a váci egyházmegye az egyik kézzelfogható példa: noha a főesperesek nyilvánvalóan csak a kanonoki testületek megszerveződése után költözhettek be a székeskáptalanba, mégis Vácott előbb ismerjük meg az egyes főespereseket (1218), mint az oszloposkanonokokat (1227). 23 Hegyi G.: Erdélyi kápt. arch., lásd az egyes főesperességeknél. 24 C. Tóth N. - Ternovácz B.: Káptalanok a Drávántúl, lásd az egyes főesperességeknél. 25 E Romhányi B.: Kolostorok és társaskáptalanok 98.; a monostor történetére részletesen lásd Kertész R.: Eltemetett múlt 214-232. 26 Minderre részletesen lásd Kertész R.-Pálóczi Horváth A.-Adám Μ.: A középkori Tenyő 184-188., 195. 27 Málynsz E.: Egyházi társadalom 111. A káptalan tagja volt még a 14. században a méltóságsorokban több-kevesebb rendszereséggel feltűnő, kanonoki javadalommal rendelkező tenyői prépost is: Pál (1303), Miklós (1329-1331), Péter (1339-1347) és István (1379-1391), az utóbbi egyúttal Mária királynő speciális káplánja is volt. Magáról a társaskáptalanról nem sokat tudunk, annyi biztos, hogy a Külső-Szolnok megyében fekvő, Szolnoktól Keletre nem messze a Tisza egyik kanyarulatánál a bal parton álló régen elpusztult monostort Szent Péter tiszteletére szentelték fel.25 Rendi hovatartozása és alapításának időpontja azonban források hiányában egyelőre meghatározhatatlan (annak idején Györffy György a Szolnok-nemzetség 11. századi alapításának — amelyet egy a monostor területén előkerült körmeneti kereszt is támogatni látszik - és így bencés monostornak tartotta).26 A káptalanban a préposton, az olvasó-, az éneklő- és az őrkanonokokon túl a váci püspökség öt főesperese foglalt helyet, kérdés azonban, hogy összesen hány tagja lehetett a testületnek. A szakirodalom korábbi megállapítása szerint az oszloposkanonokokkal és a főesperesekkel együtt tizenhat tagja volt a testületnek,27 azaz a kilenc méltóságviselő kanonokon túl még hét „egyszerű” kanonokkal számoltak.
