Bevezetés - A váci székeskáptalanról
10 A váci székeskáptalan archontológiája 1200—1543 a székeskáptalan létezésére: az oszloposkanonok mindegyike egy 1227. évi privilégium méltóságsorában szerepel először.12 Okét azonban „megelőzik” az egyházmegye egyházkormányzati területeinek vezetői: a püspökségnek öt főesperessége volt, az első főesperesekre — azaz amikortól „beköltöztek” a káptalanba és egyúttal már váci kanonoksággal is rendelkeztek13 - 1218-ból vannak adataink, amikor a nógrádi vagy székesegyházi, illetve a pesti szerepel.14 A szolnoki főesperest 1237- ben,15 míg a maradék kettőt, a csongrádit és a szigetfőit 1271-ben említik először.16 Érdemes az adataink elhelyezése céljából kitekintenünk a többi egyházmegyére is. Az esztergomi érseki tartomány névadó egyházmegyéjében a 12. század közepe és a 14. század eleje között bukkanak fel a főesperességek: legkorábban a barsi (1156), majd a nógrádi, nyitrai, sasvári (1210), gömöri (1218), honti és komáromi (1233), végül a zólyomi (1316) főesperesség.17 A veszprémi püspökségben all. század vége és a 13. század közepe között: a székesegyházit (1082) a fehérvári és somogyi (1210), majd a budai (szentendrei) (1226), végül a segesdi és zalai (1240) követi.18 A győri püspökségben a 13. század eleje és a 14. század közepe között tűnnek fel a főesperességek: legelőször a székesegyházi és mosoni (1210), aztán a soproni (1243) és a rábaközi (1255), majd a locsmándi (1316) és pápai (1326), végül pedig a komáromi (1341).19 A tartomány déli részén, a pécsi egyházmegyében — a vácival teljesen összhangban - 1217-ből ismerjük az összes főesperességet (aszúágyi, baranyai, marchiai, regölyi, tolnai, valkói és vátyi [székesegyházi]).20 Végül a nyitrai püspökség területén a 13. század közepe után tűnik fel mindkét kerület: a trencséni 1263-ban, a hradnai 1264-ben.21 12 Wenzel VI. 445. 13 Vö. még Koszta L.: Az egyház és intézményei 200. 14 Theiner I. 13., lásd még az egyes főespereseknél írtakat. 15 Wenzel VII. 47., lásd még a főesperesnél írtakat. 16 Wenzel VIII. 364. 17 C. Tóth N.: Esztergomi arch., lásd az egyes főesperességeknél. í8 Karlinszky B.: Veszprémi arch., lásd az egyes főesperességeknél. 19 C. Tóth N. - Horváth T: Győri arch., lásd az egyes főesperességeknél. 20 Kiss G.: Főesperességek 248. 2Í C. Tóth N.: Nyitrai arch., lásd az egyes főesperességeknél. 22 C. Tóth N.: Kalocsa-bácsi főegyházmegye, lásd az egyes főesperességeknél. Hasonló a helyzet a másik érseki tartományban is, mindkét székhelyén a 13. század első felében adatolhatók a főesperességek: Kalocsán a bodrogi (1219) és a székesegyházi (1233), Bácson a székesegyházi és szerémi (1229), szegedi (1237).22 Erdélyben a 12. század legvége és a 13. utolsó harmadában bukkanak fel az archidiaconatusoV: a kézdi és kolozsi (1199), a dobokai és szatmári (1213),
