C. Tóth Norbert - Németh Péter: Várjobbágyokból nemesek. A Megyeriek és Rádiak küzdelme a nemesi létért (Függelékül a Megyery család oklevelei és egykori levéltáruk jegyzéke) - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 14. (Budapest, 2023)
A státuszper(ek) - A harmadik per (1377-1378)
18 Várjobbágyokból nemesek napi nyolcadra. Az idézésre Megyer birtokon került sor.63 A pert arról nyolcadról elhalasztották és a tárgyalásra végül Diósgyőrben, 1378. január 1-jén került sor, ahol az országbíró mellett a várban időző királyi udvar több tagja is részt vett.64 Itt a várjobbágyok bemutatták egyrészt a leleszi konvent előbbi, 1377. július 3-i idézőlevelét, másrészt pedig Kont Miklós nádor 1364. szeptember 14-i, Szabolcs és Bereg megyék nemessége részére tartott közgyűlésén kibocsátott oklevelét, amelyben a megyebeliek eskü alatt várjobbágyoknak vallották a felperesek rokonait.65 Fekecs Miklós velük szemben Cudar Péter országbíró 1373. január 28-i ítéletlevelét mutatta fel.66 Az oklevelek kölcsönös bemutatása után a felek ítéletet kértek. Ugyanakkor joggal merülhet fel a kérdés bennünk, miért alakult ki újabb per a földek ügyében? Talán Fekecs Miklós kívánta megszerezni a várjobbágy-rokonság kezén még megmaradt földeket? Vagy a korábbi vesztes fél eszközölt ki a királytól valamilyen úton-módon egy perújrafelvételt elrendelő parancsot? Sajnos e tárgyunk szempontjából fontos kérdésekre egyelőre nem tudunk választ adni, mivel nem ismeretes számunkra egyetlen, akár az egyik, akár a másik variációt megerősítő forrás sem. 63 Lásd a 7. regesztát. 64 A királyi udvar 1377. dec. 21-1378. jan. 13. között tartózkodott Diósgyőrött, amit a következő adatok támogatnak: Lajos király keltezései: 1377. dec. 21. (DF 210 776., re latio lanuss [..]), TJ. (DL 6475., relatio magistri Nicolai filii Gregorii et propria commissio regis), 1378. jan. 6. (DF 228 490., relatio Petri baní), 13. (DL 6497., relatio Ladislai ducis)', id. Erzsébet királyné: 1377. dec. 28. (DL 6493.). - Demeter 1376. máj. 29-től 1378. júl. 14-ig állt a zágrábi püspökség élén (Arch. 1301-1457. I. 79.), kancellárként (vegyesen szerepel fő-, al- és kancellárként) 1377. márc. 13-tól mutatható ki (Kumorovitz L. B.: Osztályok, címek 325.). 65 Lásd az 1. regesztát. 66 Lásd a 6. regesztát. 67 Az azonosításra lásd Arch. 1301-1457. L 23. 68 Uo. 18. 69 Uo. 55. 70 Uo. 34. Az oklevelek megtekintése és felolvasása után Szepesi Jakab országbíró társaival, Demeter zágrábi püspök, királyi alkancellárral, a korábban szintén országbírói méltóságot viselt Szécsi Miklós horvát67 és Cudar Péter szlavón68 bánokkal, továbbá Bebek György királynéi tárnokmesterrel69 és Himfi Benedek volt bulgáriai bánnal70 úgy vélekedtek, hogy Bebek István országbíró döntése, jóllehet a birtokokat örökre a Vasváriaknak ítélte és azokat iktattatta is részükre, nem volt jogszerű. Érvelésük szerint ugyanis a Megyer és Rád földek ügyében,
