C. Tóth Norbert - Németh Péter: Várjobbágyokból nemesek. A Megyeriek és Rádiak küzdelme a nemesi létért (Függelékül a Megyery család oklevelei és egykori levéltáruk jegyzéke) - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 14. (Budapest, 2023)
A státuszper(ek) - Az első per (1364-1366)
14 Várjobbágyokból nemesek zajló külön perekről van szó, azok a per tárgyát képező birtokok révén mégis összekapcsolódnak. Ugyanakkor viszont azt is el kell mondanunk, hogy korántsem világos a perek újraindulásának az oka. Az első per (1364—1366) Vasvári Miklós alpohárnokmester folytatva addigi birtokszerző politikáját, szemet vetett a névadó birtoka mellett fekvő, de több kézen lévő Rád és Hárommegyer földekre. A gondolatot tett követte: azzal az indokkal kérte fel azokat I. Lajos királytól, hogy a szóban forgó földeket királyi adományozás alá eső várnépek lakják. Az ekkor éppen a Vértesben, Gerencséren vadászó46 uralkodó megbizonyosodva arról, hogy Miklós eddig valóban hűségesen szolgált neki, 1364. július 27-i levelével parancsot adott a földek iktatására. Levelében meghagyta a leleszi konventnek, hogy küldje ki tanúbizonyságát, akinek jelenlétében a királyi emberek egyike győződjön meg Vasvári Miklós állításáról, illetve a földek értékéről és nagyságáról, majd ha mindent rendben talált, akkor vezesse be Miklóst és testvérét, Jánost azokba és iktassa részükre királyi új adomány címén örök birtoklásra.47 A parancs végrehajtására — a szokásoknak megfelelően — rövidesen sor került: a konvent Lőrinc szerzetest delegálta Vajai Medve fia, János királyi ember mellé, akik 1364. szeptember 13-án mentek ki a szóban forgó Rád és Hárommegyer vagy, amint a helyszínen is kiderült, a három Megyer nevű földre. Ott aztán a szomszédok és határosok összehívása után a királyi ember be kívánta vezetni azokba a mondottakat, illetve iktatni akarta azokat részükre, de a jelenlévő (Vas)megyeri Tamás fia, (Vas) Miklós, Péter fia János fiai, András és Balázs, Halálos fia, István, a másik Megyeri — mint a későbbiekből kiderül, Péci — Miklós fia, János, továbbá Rádi Pál fiai, Balázs és János, Bede fiai, Kozma és Mihály — mindannyian szabolcsi várjobbágyok -, valamint Péci Gergely és Lukács fia, Gergely ellentmondtak. Ezért őket annak rendje és módja szerint megidézték a királyi kúriába az 1364. évi Mihály-napi nyolcadra.48 Mivel ugyanekkor, szeptember közepén tartotta Kont Miklós nádor Szabolcs és Bereg megyék nemessége részé46 A király 1364. júl. 21-én még Visegrádon volt (Anjou okit. XLVIII. 567-568. sz.), de 25-én már Gerencséren (Uo. 581. sz.) tartózkodott, 26-án ugyanott vadászott (Uo. 584. sz.); Visegrádon aug. 7-én mutatható ki újra (Uo. 611. sz., nagypecsét). 47 DF 212 539. (Anjou okit. XLVIII. 587a. sz.), az oklevél szövegét lásd az Oklevéltár I. szám alatt. 48 Lásd a 2. regesztát.
