C. Tóth Norbert - Németh Péter: Várjobbágyokból nemesek. A Megyeriek és Rádiak küzdelme a nemesi létért (Függelékül a Megyery család oklevelei és egykori levéltáruk jegyzéke) - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 14. (Budapest, 2023)
A státuszper(ek) - Az első per (1364-1366)
A státuszper(?k) 15 re bírói közgyűlését, a várjobbágyok ott is tiltakoztak földjeik eladományozása ellen, mondván ők nem várnépek, hanem várjobbágyok. Mindezt a közgyűlésen megjelentek eskü alatt is bizonyították.49 49 Lásd az 1. regesztát. 50 Vö. Németh P.: Ibrányiak 134—135. 51 Lásd a 3. regesztát. 52 Lásd a 4. regesztát. 53 Lásd erre részletesen Zsoldos A.: Szent király szabadjai 176-181. 54 Vö. Neumann T.: Vízköz kisnemesi társadalma. Érdemi tárgyalásra először az 1365. évi Mihály-napi nyolcadon került sor Bebek István országbíró előtt, ekkor azonban Péci Gergely és Lukács fia, Gergely nem jelentek meg, ezért az országbíró megbírságolta őket. A nevük a perben a későbbiekben már nem kerül elő, minden bizonnyal azért, mert ők való (já)ban nemesi címen birtokolták Megyer nevű földjüket.50 A többiek továbbra is azt állították, hogy ők nemes várjobbágyok és e címen tartják kezükön a földeket. Velük szemben az adományos, Vasvári Miklós „szolgáltató” várnépeknek nevezte őket. Mivel mindkét fél hajlandó volt a megyebeli nemesség tanúsága alá bocsátani állítását, így az országbíró elrendelte, hogy 1366 áprilisában a Szabolcs megye nemessége számára összehívandó bírói közgyűlésen tartsanak eskü alatti tanúvallatást a mondottak jogállásáról. A megyebeli nemesség vallomásai az alperesek állítását igazolták, azaz — elmondásuk szerint - Szent István király ideje óta nemes várjobbágyokként élnek, és a bírói közgyűléseken kikiáltják és felakasztják a gonosztevőket.51 Jóllehet a (nemes) várjobbágyi állapotnak éppen az volt az ismérve, hogy a mondottak kikiáltói szolgálattal tartoztak és ezen a címen is birtokolták földjeiket, mégis az országbíró bírótársaival éppen e szolgálat miatt várnépeknek minősítette a megyeri és rádi embereket, majd a vitás földeket Fekecs Miklósnak és Jánosnak ítélte.52 Mindez összhangban áll a korszak más pereiben megfigyeltekkel: a várjobbágyok nemesítésük hiányában sorra elveszítették a földjeiket. A 14. század közepére ugyanis elmosódott a két jogállás közötti különbség és a várjobbágyokat már nem számították az országos nemesek közé.53 A jelen tudásunk szerint meglehetősen kevés várjobbágyi rokonságnak sikerült királyi kiváltságolás nélkül megőriznie földjeit és ez által bekerülni a nemesség soraiba.54 Bebek István országbíró az ítélet meghozatala után elrendelte a földek iktatását. Ezt régi ismerősünk, Vajai Medve fia, János királyi ember hajtotta végre: 1366. június 24-én Rád, Vasmegyer és másik Megyer birtokokat iktatta Vasvári Miklósnak és testvérének. A konvent 27-i kelettel állította ki erről az okleve
