C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században III. rész. Az ún. 1397. évi esztergomi székeskáptalani egyházlátogatási jegyzőkönyv - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 13. (Budapest, 2021)
Tanulmány - 1. Az ún. 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv
82 Az ún. 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv 1495-ben 300, míg 1522-ben 200 forintot fizettek.469 A két utóbbi időpont között, 1502-ben, illetve 1504-ben II. Ulászló király Esztergom városát összesen hatezer aranyforintért elzálogosította Bakóé Tamás érseknek és rokonságának,470 így természetesen a királynak járó jövedelmet is ők hajtották be. Hiányos adataink alapján tehát annyit állíthatunk, hogy az esztergomi polgárok már az 1410-es években sem adták át - esetleg a király hallgatólagos beleegyezése mellett - az érseknek a négyszáz forintot. E helyzet talán a király parancsa nyomán időlegesen megoldódott, de Zsigmond király halála után végleg elveszett az összeg az érsekek, illetve a tizenkét pap számára. Ebben a későbbi évtizedekben sem történt változás, annak ellenére, hogy két évtizedig Bakóc érseknél volt zálogban a város jövedelme, hiszen azt nem főpapként, hanem hitelezőként tartotta kezén és a jelek szerint talán 1518-ban, a bácsi országgyűlés471 vagy legkésőbb az érsek halálával a város nyomban vissza is került királyhoz. 469 Neumann T.: A királyi városok adózása 40., 46. 470 C. Tóth N.: Bakóc Tamás kölcsönei 82-83., 89-91. 471 Vö. 1518. évi törvény 7. cikkelyével (DRMH 4. 222.). 472 „Item conqueritur rector altaris Beati Adalberti martyris, quod de quartis suis de comitatu Posoniensi interdum modicum habere potest, propter potentiam decimatorum, qui decimas ipsas conducere solent, cum tamen altare ipsum habeat magnum onus, super quo petit provideri" - 206/19-23. 473 Vö. Esztergomi arch. 120-121. 474 A tizednegyedre, mint jövedelemre lásd Rácz Gy: Magisztrátus-jog 165-169. 1.12.5. A Szent Adalbert-oltár jövedelmei A sérelmek között az utolsó a Szent Adalbert-oltár igazgatójáé volt. A sajnos név nélkül említett rektor elpanaszolta, hogy a Pozsony megyei (tized)negyedekből származó jövedelme a tizedszedők önkénye miatt lecsökkent, ezért kéri a helyzet rendezését.472 A Szent Adalbert-oltár igazgatóit, noha a székesegyház főoltáráról van szó, csupán 1439-től ismerjük kisebb-nagyobb hiátusokkal.473 Történetesen közülük az első, Demeter kanonok az oltárnak járó (tized)negyedek474 ügyében bukkant fel. Mivel az ügyet máshol már részletesen feldolgoztuk, most csak röviden utalok tartalmára: Demeter oltárigazgató és a pozsonyi társaskáptalan között a Csallóköz kerület falvaiból járó tizednegyed ügyében per és viszály keletkezett, amelyet a felek 1439 májusában a bécsi egyetem jogi karáról verbuvált oktatók és tanulók segítségével fogott bíráskodás révén zárta le. A létrejött megegyezés szerint a pozsonyi káptalan a döntés kihirdetésétől kezdve szabadon beszedheti és birtokolhatja a Csallóköz kerületben fekvő - Prukk, Eberhard és Fél, Jóka, Tyúkod, Csütörtök, Németsok, Lakpaka, Vámosújfalu, Nyárasd, Istái, Kürt, Mizsérd, Szemet, Anger, Tores nevű - falvakból származó nagyobb és kisebb, azaz a termények, méz, kecske és bárány után
