C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században III. rész. Az ún. 1397. évi esztergomi székeskáptalani egyházlátogatási jegyzőkönyv - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 13. (Budapest, 2021)
Tanulmány - 1. Az ún. 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv
54 Az ún. 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv vezték ki 1511-ben és 1519-ben az új zirci apátot,276 de szintén a kezelésükben volt a mórichidai és kapornaki apátság is.277 Úgy tűnik tehát, hogy a nagyobb egyházi javadalmak „begyűjtése" és híveiknek történő szétosztása terén a tornai főesperesség volt az első a sorban. 276 Kubinyi A.: A Szapolyaiak és familiárisaik 254. - A kinevezés helyes kelte: 1519. aug. 27., kiadását lásd Szapolyai okit. 423. 277 Szapolyai okit. 434. 278 Az okok feltárása az elkövetkezendő kutatások feladata, de jó kiindulópontnak tűnik két másik terület egyházi berendezkedése, illetve annak (áralakulása: az egyik a pataki uradalom (vö. Tringli I.: Sátoraljaújhely 12-13.), a másik pedig a tárcafői főesperesség kialakulása (vö. Kovács B.: Az egri egyházmegye 58-59., Blazovich L.: A tárcafői főesperesség, Almási T.: A tárcái kerület, Nógrády A.: Sáros megye egyházas települései). 279 „ultra istos archidiaconatus dixerunt ipsi domini de capitulo, quod deberet esse archidiaconatus Tornensis, sed se fecit ruralem et moratur in Torna" - 175/19-20. 280 „Septimum deberet habere archidiaconus Tornensis" - 176/17-18. 281 ZsO II. 6635. sz., az 1410. évi iktatóparancsban szintén nincsen erről szó (ZsO II. 7605. sz.). Visszatérve a kiindulóponthoz, az eddig leírtak az ún. 1397. évi esztergomi székeskáptalani vizitáció szóban forgó része ügyében azt jelentik, hogy az legkorábban a 15. század közepén keletkezhetett, amikor a tornai plébános már viselte a főesperesi címet (ennek kialakulása azonban továbbra is homályos pont278 ). Ha a tornai főesperesekkel kapcsolatban az elején említett, az egyházlátogatási jegyzőkönyvben található két mondatra tekintünk, akkor azok jelentése az előbbiek fényében könnyebben magyarázható: mindkét mondatban ugyanis a deberet szó áll az esse és a habere vezérigéjeként. Fordításuk tehát a székeskáptalani kanonok szemszögéből inkább így hangzana: „a fentebbi (felsorolt) főesperességeken túl kellene lennie még a tornainak, de ő vidéki és Tornán lakik"279 , valamint: „a hetedik helyet a tornai főesperesnek kellene birtokolnia",280 de a főesperes nem volt a székeskáptalan tagja és nem ült a neki járó helyen, mivel felette az érsekek és/vagy a káptalan csak a beiktatás (installáció) jogát gyakorolta, míg a tényleges jelölés, illetve kinevezés joga a Szapolyai család kezében volt. (Mindez a vizitáció szempontjából azt jelenti, hogy a vonatkozó rész az 1470-es éveknél hamarabb nem keletkezhetett.) Történt ez annak ellenére, hogy az esztergomi káptalan által az 1476. évi adásvételről kiállított méltóságsoros privilégium, csakúgy mint Zsigmond király 1409. évi, az Özdögei Besenyő család részére történt adományozásról kiállított oklevele,281 nem szólt a tornai egyház kegyuraságáról - talán ezért is adták nevüket az ügylethez a káptalan méltóságviselői -, de a jelek szerint a Szapolyaiak hallgatólagosan azt is hozzáértették.
