C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században III. rész. Az ún. 1397. évi esztergomi székeskáptalani egyházlátogatási jegyzőkönyv - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 13. (Budapest, 2021)
Tanulmány - 1. Az ún. 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv
1.4. Az esztergomi érsekség és székeskáptalan 1403-ban 33 ve április 22-én került sor, amikor Szécsi Dénes érsek és az érseki székbeni utódai megkapták a korábban Kanizsai János által már személyre szólóan elnyert jogot (ezt a pápa már 1454-ben visszavonta, de később egy másik pápa Bakóé Tamás érseket újból kinevezte).97 Az egyértelmű fogalmazás ellenére a szakirodalomban az 1395. évi bulla értelmezése a vizitációhoz hasonlóan nagyvonalú: úgy tartják, hogy már ekkor megkapták az esztergomi érsekek mindkét egyháztartomány felett a primáši címet. 98 A vizitáció megfogalmazása (titulo fruitur et fruentur etiam successores) a fentiek fényében azt sejteti, hogy annak lejegyzésére legkorábban Szécsi Dénes érseksége idején kerülhetett sor. 97 Theiner II. 440., Szentirmai, A.: The Primate of Hungary 36. (magyar fordítása Szentirmai S.: Magyarország prímása 59-60.), Kubinyi A.: Szécsi Dénes 141., Kiss G.: Királyi egyházak 36., Lados T.: Megjegyzések a primáši joghatósághoz 110-118. 98 Vajk A.: Kanizsai János 199., Kiss G.: Királyi egyházak 35., Koszta L.: A kalocsai érseki tartomány 113. - Legutóbb Érszegi Géza - a bulla újrakiadása kapcsán - érintette a témát és úgy fogalmazott, hogy a pápa jogot „kiterjesztette az érsek utódaira és a kalocsai érseki tartományra is" (Érszegi G.: Diplomatikai megfontolások 135- 136., a hozzá tartozó [136. 3.] jegyzetben azonban nem a bulla szövegét, hanem a saját maga által készített latin nyelvű regesztát idézi, amiben valóban ezt írta [140.], a bullában viszont nem ez áll). 99 „Casu autem quo aliqua ex hiis privilegiis demonstrari non possent, hoc ideo est, quia ipsa ecclesia Strigoniensis fuit pluries violenter capta et vastata, et ab inimicis spoliata, maxime tempore, quo magnificus Stiborius wayvoda Transsilvanensis castrum Strigoniense tenuit, quia tunc sacristia in nocte fuit confracta et multe res ecclesiastice et privilegia ablata." - 164/1-6. 100 ZsO II. 3608. sz. 101 Vö. C. Tóth N.: A váradi eskü. 1.4. Az esztergomi érsekség és székeskáptalan 1403-ban A vizitáció szövege szerint a kanonokok az esztergomi székeskáptalan kiváltságlevelei közül azért nem tudták valamennyit bemutatni, mert „az esztergomi egyházat sokszor erőszakosan elfoglalták és pusztították, az ellenségeik kirabolták, különösen akkor, amikor az esztergomi várat Stibor erdélyi vajda tartotta a kezén, mivel akkor egy éjjel a sekrestyét feltörték és rengeteg egyházi kelléket és oklevelet elraboltak."99 A szóban forgó eseményre ugyan nincsen másik adatunk, de Stibor volt erdélyi vajda 1405. január 13-án az érsekség (és az egri püspökség) kormányzójaként100 fordul elő. De vajon mikor kerülhetett a vár Stibor kezére és meddig maradt birtokában? Ehhez egy kicsit vissza kell lépnünk az időben, egészen a Zsigmond-ellenes lázadásig. Az 1403-as polgárháború egyik legfontosabb következménye az ellentábor szervezője,101 Kanizsai János érsek számára az volt, hogy nemcsak királyi fő
