C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században III. rész. Az ún. 1397. évi esztergomi székeskáptalani egyházlátogatási jegyzőkönyv - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 13. (Budapest, 2021)
Tanulmány - 1. Az ún. 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv
100 Az ún. 1397. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv gó, részletes képet nyújt az esztergomi káptalan életéről és működéséről."589 (A megállapítás második mondata a jelenlegi ismereteink fényében erősen árnyalandó: a jegyzőkönyv különböző időpontokból, egy-egy adott kérdésben nyújt felvilágosítást, statikus kép megrajzolására viszont alkalmatlan.) Ugyanakkor az említett zágrábi (1334[1354]) és váradi (1374) káptalani határozatokkal ellentétben az esztergomi statútumok elején nem találunk bevezető „történeti részt" (krónikát),590 amit egyfajta tágabb korhatározásként is értékelhetünk: ezeknél sokkal később keletkezett. 589 Solymosi L.: Az egri káptalan statútuma 138. 590 Vö. Szovák K.: Jogalkotás és krónikaszerkesztés. 591 „medietatem solutionis litterarum sub sigillo capituli emanatarum habere debet" - 180/11-12. 592 „Alia autem medietas pretii litterarum dividitur inter canonicos sigillationi interessentes, inter quos computatur magnam missam celebrans." - 180/16-18. 593 „Item sigilla capituli sub bona custodia tenere debet et ipsa sigilla extradare non debet, nec conservatorium ipsorum aperire, nisi adminus sint octo ex dominis pre sentes, quorum saltem tres sint in dignitate constituti." - 182/27-29. 594 A két pontot egybevonva idézi Solymosi L.: Az esztergomi káptalan 14. századi pecsétnyomója 19. - Az őrkanonok e feladatára lásd még Fedeles T.: Pécsi székeskáptalan 139-140. Jóllehet a statútumok a kötet legterjedelmesebb részét jelentik, általános igényű megfogalmazásai miatt nagyon kevés fogódzót nyújtanak a szöveg keletkezésének tartalmi kritikájához. Alapvetően egy, a hiteleshelyi oklevelek megpecsételéséről szóló pont alapján tudunk érdemben is nyilatkozni a statútumok létrejöttének terminus post quem-jereA. E megállapításunkat másik oldalról, azaz a határozatok megszületésének terminus ante quem-jét kijelölő, a székeskáptalan gazdasági jegyzőkönyvében található, 1515. évi káptalani határozat szövegével is alá tudjuk támasztani. De lássuk mindezt részletesen! 1.15.1. A hiteleshelyi oklevelek kiállításának és megpecsételésének feltételei A káptalani szokások leírása során több helyen is foglalkoztak a káptalan által kibocsátott oklevelek kiállításával és hitelességének személyi függvényével: az olvasókanonokot illető jövedelmek kapcsán elmondták a kanonokok, hogy „az oklevélkiállítási díj felét ő kapja",591 míg a „a másik felét a pecsételéskor jelenlévő kanonokok között, illetve azok között, akik a nagy misén vettek részt, kell szétosztani".592 Az őrkanonoki hivatal ismertetése során - mintegy kiegészítve az eddigi tájékoztatást - a kanonokok állítása szerint „a káptalani pecséteket az őrkanonoknak kell őriznie, de azokat kiadnia vagy a levéltárat kinyitnia csak akkor szabad, ha legkevesebb nyolc kanonok jelen van, akik közül pedig legalább három méltóságviselő" 593 E kettő594 mellett azonban további helyeken is előkerülnek a hiteleshelyi működéssel kapcsolatos mondatok. így külön fog
