C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, II. rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája" - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8. (Budapest, 2015)
1. A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig - 1.3. A káptalan ügyvédjei és a tizedper első három évtizedében (1433–1465)
58 A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig 1.4. A káptalan költségei (utazás, kíséret, szállás és oklevélkiállítás) Az esztergomi káptalan a tizedperrel kapcsolatos ügyek vitelére a kanonokjai közül — mint fentebb láttuk — többet kijelölt, akiknek nevei mind az oklevelekben, mind a „krónikában" szerepelnek. De amíg az oklevelekben szinte kivétel nélkül csak egy ügyvédet neveznek meg, addig a 2. fejezetben közölt „krónika" szerint az egyes perfázisok intézésére az esetek majdnem mindegyikében legalább két ügyvédet, valamint (munkájukat segítendő) az esztergomi szentszék jegyzői karából egy (közjegyzőt küldtek ki. A kanonok-ügyvédeket méltóságuknak megfelelő (iuxta decentiam dignitatum) kísérettel látták el: az ütés politikai viszonyoknak megfelelően a csapat létszáma 3 és 20 lovaskatona között mozgott. A lovasok, talán nem tévedünk nagyot feltételezésünkkel, az esztergomi egyház, illetve a káptalan familiárisai vagy ún. egyházi nemesei közül kerülhettek ki. Éppen ezért ők nem kaptak külön fizetést szolgálataikért, de ellátásukat természetesen a káptalan fizette. Az ügyvédek a kor viszonyainak megfelelően változatos módon utaztak: sokszor lóval, de legalább annyiszor szekérrel. Ez utóbbiak között éppúgy megtalálható a három vagy négy ló húzta könnyű kocsi, mint a nehezebb, nyolc ló által húzott szekér.241 A közlekedési eszköz megválasztása általában a kiküldöttek számától és a távolságtól, illetve a megkívánt gyorsaságtól függött. A jegyzékben minden belföldi kiküldetés esetén megadták mérföldben az Esztergomtól számított oda- és visszaút távolságát, és azt, hogy hány napig tartózkodtak az adott helyszínen, illetve hány napig tartott a kiküldetés, majd következett az összesítés, azaz az utazás és szállás költsége. A mindennapi ellátás költségét nem vették fel külön, azt a jelek szerint hozzászámították a fentiekhez. így például Szemerédi Balázs gömöri főesperes és Trevisói Simon olvasókanonok egy alkalommal négy ló húzta kocsin 20 lovassal ment Veszprémbe, ahol 12 napot töltöttek; az ottani tartózkodásukra, valamint az oda- és visszaút összesen 28 mérföldjére 32 aranyforintot fizettek.242 Más volt a helyzet a külföldi kiküldetés esetén: ekkor sokkal kisebb csapat, csupán 2-3 lovas kísérte az ügyvédet, aki minden esetben lóval tette meg az utat. Palicsnai Péter kanonok két lovassal 1459 júniusában indult Esztergomból a pápai Kúriába, és összesen 22 hónapot töltött idegenben: először Mantovában hét hónapig tartózkodott, ahol 100 aranyforint költött. Onnan Sienába mentek: az utazás 6 aranyforintba került. A városban 11 hónapig maradtak és az ottani élet 125 aranyforintot emésztett fel. A Sienából Rómába történő utazás 4 aranyforintba, az Örök Városban eltöltött négy hónap pedig 40 aranyforintba került. Végül a hazaútra 26 aranyforintot fizettek.243 Péter kanonok egy korábbi római útjakor a Városban lévő szállására hat hónapos tartózkodása során 8, az 241 Vö. Domanovszky S.: Mázsaszekér 37-74. 242 „Krónika" 95/13-96/2. 243 „Krónika" 111/2-112/33.
