C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, II. rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája" - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8. (Budapest, 2015)
1. A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig - 1.3. A káptalan ügyvédjei és a tizedper első három évtizedében (1433–1465)
A káptalan költségei (utazás, kíséret, szállás és oklevélkiállítás) 59 ő és famulusa, valamint lovaik ellátására pedig 24 aranyforintot fizetett ki.244 (A szállás költsége meglepően csekély volt, így felmerül, hogy esetleg valamelyik kolostorban laktak ott-tartózkodásuk alkalmával.) A pereskedés során, amint az a jegyzékből (és csak ebből) kiderül, nem egy esetben a káptalan szállította az idézés vagy tárgyalás helyszínére a végrehajtókat (executores), illetve a bírósági ülnököket (assessores) is, ráadásul az utaztatás költségén felül a mondottak mindennapi ellátása is a káptalan jövedelmeit apasztotta. A fentebbi szemezgetésünkben nem esett szó az egyik legnagyobb kiadással járó tételről. A pereskedés velejárója, hogy az ügyben rengeteg oklevelet bocsátottak ki és természetesen azok mindegyikéért fizetni kellett. A költségek persze nem voltak azonosak: az nagyban függött az oklevél típusától és fajtájától, és persze az sem volt mellékes szempont, hogy hányán vettek részt az oklevél kiállításában. Mindezeken túl, amíg Magyarországon csak az oklevél írnokának és a közjegyzőnek kellett fizetni, addig a pápai Kúriában ahhoz a kancellária működésének megfelelően további járulékok is adódtak. Az összeírás alapján a káptalan 1452 és 1464 között a sasadi tizedperre, azaz az ügyvédekre, az utazásra és utaztatásra, a kíséret ellátására, az ügyben kiállított oklevelekre és azokat kiállító személyek bérére összesen — kerekítve — 2600 aranyforintot költött. Ezen időszak alatt a nevegyi tizedekből az igen optimistának mondható évi 200 aranyforinttal számolva 2400 aranyforint (bruttó) bevétele származhatott a káptalannak, azaz a perköltségek bőven meghaladták a várható jövedelmet. Ezen némileg pozitív irányba módosíthatott az, hogy az esztergomi káptalan a javára szóló ítéletek rendszerint a perköltség megfizetésének kötelezettségét is a pécsváradi monostorra terhelték. Más kérdés, hogy ez mennyiben valósult meg. A fentebbi negatív szaldó ellenére is elmondható, hogy összességében megérte a kanonokoknak a nevegyi tizedekért pereskedni. A káptalan javára szóló ítéletek révén — habár a per a későbbiekben is, igaz csendesebben, folytatódott — a tizedeket az esztergomi kanonokok szedték be.245 244 „Krónika" 102/12-17. 245 Vö. Reg. Strig. passim; Budai tizedjegyzékek 97-100.
