C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, II. rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája" - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8. (Budapest, 2015)

1. A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig - 1.2. Az esztergomi káptalan ügyvédjeinek tevékenysége és költségei 1452–1465 között

40 A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig

tyás király által a prépostság élére kinevezett János pécsi kisprépostot szintén meg kellett idézni. Beckensloer János174 személyében nem könnyen legyőzhető ellenfélre tett szert a káptalan. Köztudott volt, hogy a kisprépost a király kedvelt embere, már-már kegyeltje, akinek karrierje ráadásul még csak ekkor ívelt fel. Pécsváradi kormányzósága nemsokára rá is nyomta bélyegét a Dénes érsek előtt zajló perre. Az érsek tehát, immáron mint a II. Pius pápa által kijelölt egyedüli bíró (commissarius unicus) 1462. július 10-én Esztergomból parancsot intézett a felsorolt apátságok és plébániák vezetőihez. Az oklevelében egyrészt átírta a pápa 1461. október 19-i, a per folytatására utasító levelét, másrészt pedig annak megfelelően megparancsolta az apátoknak és a plébánosoknak, hogy közülük egyikük idézze meg János pécsi kisprépostot és pécsváradi kormányzót azzal, hogy az idézés napjától számított 32. napon jelenjen meg előtte, hogy a perben ítéletet hozhasson.175

Az esztergomi káptalan nem bízta a véletlenre az idézések végrehajtását, ezért Bencenci János esztergomi és fehérvári kanonokot küldte Szekszárdra és Bátára. Az ügyvéd útközben felvette Almosdi Csire176 Zsigmond szekszárdi és László bátai apátokat, akik a nyolc ló húzta szekéren 12 lovas kíséretével Pécs- váradra kocsikáztak. Ott 1462. október 14-én a kanonok jelenlétében a két apát megidézte János kormányzót és a szerzeteseket az érsek jelenléte elé.177 „Természetesen" Beckensloer János nem jelent meg a kitűzött időpontban Szécsi Dénes előtt, ráadásul jó két hónapon keresztül sikeresen akadályozta meg a tárgyalás megtartását. Sőt, kísérletet tett a per átterelésére is a király személyes jelenléte elé: ennek érdekében panaszt emelt a király előtt. Beadványában elmondta: nem elég, hogy az esztergomi káptalan elfoglalta pécsváradi egyházat illető tizedeket, még az érsek jelenléte elé is akarják őt idéztetni, hogy ott elmarasztaltassák vele. Mátyás király 1463. január 17-én Budán178 kiadott levelével meghagyta az esztergomi érseknek, hogy a pert mindenféle változtatás és teher nélkül február 16-ra küldje át az ő meg főpapjai és bárói jelenléte elé, ahol majd megtárgyalják és ítéletet hoznak a perben.179 Az oklevelet február 1-jén az esztergomi vár nagyobb szobájában János kormányzó ügyvédje, Bényi Mihály mutatta be az érseknek, aki meghagyta annak felolvasását. Ezek után az esztergomi káptalan jelenlévő ügyvédje, Bencenci János kanonok elmondta, hogy a király levele ellene szól a hatályos jognak és a szokásoknak: a tizedügy nem a világi, hanem az egyházi bíróság elé tartozik, és abban egyedül az utóbbi jogosult ítéletet

174 Kinevezésére, bár nem tudjuk pontosan mikor történt, minden bizonnyal tavasszal kerülhetett sor. Mátyás király II. Pius pápához szóló, a kommendátori kinevezés megerősítését kérő kérvényét lásd Mon. Vat. 1/6.251. — Személyére lásd Gottschalk, J.: Johannes Beckensloer 104.; vő. Beke M.: Beckensloer János.

175 DF 237534. (EKM AR 45-7-7.)

176 C. Tóth N.: Préposti arch. 47.

177 DF 237603. (EKM AR 45-13-8.)

178 A király ténylegesen Budán tartózkodott. (Horváth R.: Itineraria regis et reginae 72.)

179 DF 261227. (AEV ST), p. 260-261. Az oklevél „Commissio propria domini regis" kancelláriai jegyzet alatt kelt. (A parancslevélnek nem maradt fenn az eredetije.)