C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, II. rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája" - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8. (Budapest, 2015)

1. A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig - 1.2. Az esztergomi káptalan ügyvédjeinek tevékenysége és költségei 1452–1465 között

Az esztergomi káptalan ügyvédjeinek tevékenysége és költségei 1452-1465 között 41

hozni.180 Továbbá a király levele az Apostoli Szentszék és ezáltal az érsek bírói joghatóságát is sértené, sőt ténylegesen meg is sérti a világi hatalom segítségül hívásával, illetve akadályozhatja és akadályozza.181 Mindezek következtében pedig a legkevésbé sem szolgáltatna és szolgáltathatna szabadon igazságot ezekben, János kormányzó pedig nem törődne és gondolna a perben kánonilag hozott kiközösítő ítélettel, ezért a királyi parancs egyértelműen sérti az egyházi joghatóságot.182 Ezután Bényi Mihály emelkedett szólásra, és ünnepélyesen felkérte az érseket, hogy a király levelének megfelelően küldje át a pert a király elé.183 Az érsek nem volt hajlandó a kérés formájába burkolt parancsot teljesíteni, hanem február 3-i, Esztergomban kiadott levelével megidéztette Beckensloer János kormányzót és a konventet az idézőlevél kibocsátásának 18. napjára az esztergomi szentszék, illetve maga elé, hogy meghozhassa a pert lezáró ítéletét. Egyúttal figyelmeztette őket, hogy távolmaradásuk vagy makacsságuk esetén is ítélkezni fog.184

1463. február 21-én az esztergomi vár nagyobb szobájában ülésező esztergomi szentszék előtt az esztergomi káptalan nevében megjelent Túronyi Mihály nógrádi főesperes és a korábbi oklevelek értelmében kérte az érseket, hogy hozzon ítéletet a pécsváradi kormányzó és a konvent ellen folyó perükben. Az érsek megállapítva, hogy János kormányzó és a szerzetesek nem tettek eleget az idézésnek, ám ettől függetlenül (amint meghagyta nekik) távollétükben is ítéletet fog hozni. A vele ülésező jogtudó személyekkel megtekintették az ügyben korábban — 1458. július 24-én — létrejött megegyezést, illetve annak szankcióit, majd az ő tanácsukkal és egyetértésükkel jóváhagyta és megerősítette azt: azaz János kormányzót és a konventet elmarasztalta az egyezség be nem tartásáért 100 ezüstmárkában és egyúttal megparancsolta nekik annak egyházi büntetések terhe alatti megfizetését. Az érsek bírótársai Kelemen váci prépost és vikárius,185 Egyed csongrádi főesperes186 és Budai András veszprémi vikárius,187 mindannyian kánonjogi doktorok, Temesvári András fehérvári olvasókanonok, Dobokai Miklós kalocsai és Gyántai Miklós aradi kanonok,

180 „prefate littere regie maiestatis fuissent per dictum Iohannem gubernatorem abbatie contra iurisdispositonem cum de iure et consuetudine communi, cause decimarum non forum seculare, sed spirituale concernerent venientque tractande ac iudicande in foro spirituali ac solum in finem et effectum" - DF 261227. (AEV ST), p. 260.

181 „ut per eas Sedis Apostolice et perconsequens prefati domini cardinalis et archiepiscopi Strigoniensis etc. iurisdictionem turbaret, ymmo turbasset de facto invocandi brachium seculare ac impedivisset et impediret" - Uo.

182 „quominus iusitie complementum libere aministrari potuisset et posset in eisdem, non vergens et nec curans dictus Iohannes gubernator abbatie sententiam excomunicationis in tales a canone latam, qui iurisditionem ecclesiasticam perturbant" - Uo.

183 Uo., az iratban szereplő tanúkat lásd az 1.5.4. fejezet 26. sz. alatt.

184 Uo., p. 265-266., illetve a DF 237605. (EKM AR 45-13-10.) hátlapi 2. feljegyzése, amely szerint a káptalant Palicsnai Péter kanonok képviselte.

185 1456. február 13. (DL 57722.) -1466. július 29. (DF 248695., vö. C. Tóth N.: Váci székeskáptalan.)

186 1457. január 17. (DL 44817.) -1473. szeptember 22. (DL 17432., vö. C. Tóth N.: Váci székeskáptalan.)

187 1462. augusztus 18. (DL 88380. = Bónis Gy.: Szentszéki reg. 356/2946. sz.) -1464. augusztus 8. (MEV 291.)