C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, II. rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája" - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8. (Budapest, 2015)
1. A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig - 1.2. Az esztergomi káptalan ügyvédjeinek tevékenysége és költségei 1452–1465 között
Az esztergomi káptalan ügyvédjeinek tevékenysége és költségei 1452-1465 között 31 Lukács veszprémi kisprépost előtt kezdték a pert a pécsváradiak ellenében, de mivel nem voltak megelégedve az ítéletével, ezért fellebbeztek. A per — folytatták a kanonokok — így került a Szentszék elé, és jelenleg is ott zajlik; a káptalan tehát semmit sem tett az ország szabadságai és szokásai ellenére.120 Mindettől függetlenül a nevegyi tizedek felett az esztergomi káptalan gyakorolta a fennhatóságot, s ezt igyekezett is minden eszközzel biztosítani. Ennek érdekében a Prágában tartózkodó királlyal 1454. szeptember 30-án két parancslevelet állítottak ki: az egyik Hunyadi János besztercei örökös ispánhoz, országos főkapitányhoz,121 a másik pedig a budavári várnagyokhoz, Györgyi Bodó Gergelyhez és Gergelylaki Buzlai Lászlóhoz szólt.122 Ezekben V. László király meghagyta a címzetteknek, hogy az esztergomi kanonokokat és a káptalant védjék meg, különösen a pécsváradiakkal szemben a nevegyi tizedek és más ottani jövedelmek birtokában, amely őket — mint mondták — jogosan és régtől fogva, illetve a bázeli zsinat ítélete értelmében megilleti.123 Mindezek után 1455-ben az utókor számára nem teljesen érthető dolgok történtek a nevegyi bortizedek ügyében. Először február 10-én az esztergomi káptalan ügyvédje, Túronyi Mihály megjelent a perben kijelölt bíró Szakcsi Vince hán- tai prépost házában és bemutatta a bázeli zsinat 1435. augusztus 24-i ítéletlevelét. De hogy miért tette ezt, az a bulla hátlapján lévő, Szekcsői Dúl Lőrinc (közjegyző által írt feljegyzésből nem derül ki.124 Elképzelhető, hogy a dolog összefüggésben állhat egy másik, még 1454 szüret táján kitört viszállyal. A két fél közül az egyik értelemszerűen az esztergomi káptalan volt, a másik azonban nagy meglepetésünkre nem más, mint Hunyadi János, amint arról a volt országos főkapitány 1455. február 26-i, az esztergomi káptalanhoz szóló leveléből értesülünk. E szerint Hunyadi már háromszor írt nekik familiárisai, Lőrinc deák és Szikorka általuk történt kiközösítésének feloldása ügyében, de nem tettek semmit. A mondottakat, akik Hunyadi külön engedélyével és megbízásából mentek ki a budai területre az Újmái és Gombárnál tizedeinek beszedésére, a káptalan, nyilván ennek megakadályozására, kiközösítette.125 A besztercei örökös ispán levelében jelezte, hogy nem érti eljárásukat, sőt a no pp 237475. (EKM AR 45-4-22.) Az oklevelet Kolozsvári Hano Lőrinc fia Szász János erdélyi egyházmegyei klerikus, császári közjegyző állította ki. Az iratban szereplő tanúkat lásd az 1.5.4. fejezet 9. sz. alatt. 121 DF 237481. (EKM AR 45-5-4.) „De commissione domini regis." 122 DF 237480. (EKM AR 45-5-3.) „De commissione domini regis." 123 Uo. 124 „Anno Domini M° CCCC° Lmo V° die Xma mensis Februarii, hora vesperarum vel quasi, in domo habitationis domini Vincentii prepositi de Hantha, iudicis etc., m(agister) Michael de Thwron procurator capituli Strigoniensis etc. exhibuit bullam presentem presente B. de Pechwaradiensi procuratore abbatis et conventus Pechwaradiensis. Laurentius Dwl." - DF 237445. (EKM AR 45-3-3.) — A bemutatott ítéletlevél: BTOE III. 1130. sz. 125 „Recolimus vobis iam ternario nostris litteris scripsisse in eo, ut vos Laurentium litteratum et Zikorka, nostros familiares occasione recollectionis decime Wymal et Gombamai in territorio Budensi de speciali nostra commissione et mandato per ipsos facte in nostrum solum despectum per vos excommunicatos absolveritis pacificosque redderetis sine molestria
