C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, II. rész. A sasadi tizedper 1452-1465 közötti „krónikája" - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 8. (Budapest, 2015)
1. A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig - 1.2. Az esztergomi káptalan ügyvédjeinek tevékenysége és költségei 1452–1465 között
32 A sasadi (nevegyi) tizedekért a pécsváradi monostorral folytatott per a kezdetektől 1465-ig levelükben leírtakat sem, amely szerint a mondott tizedek teljes egészében a káptalant illetik, és ő pedig azokat Isten és az igazság ellenében szedette be,126 hiszen — írta Hunyadi — a mondott tizedeket a pécsváradi apát adta neki, aki azt állította, hogy azok az övéik.127 Ugyanakkor felettébb csodálkozik, hogy ha a tizedek ügyében valóban vitájuk van az apáttal, akkor miért az ő megkárosítására törekednek, keressék inkább igazukat az apáton.128 Mindezek után arra buzdította őket, hogy két familiárisát oldják fel a kiközösítés alól, mert ha nem, akkor rövidesen hallani fognak róla. A burkolt fenyegetőzésnek tűnő mondat nagyon is kézzelfogható dolgot jelentett a káptalan számára. A volt kormányzó ugyanis kerek perec azzal fenyegette meg őket, hogy minden általa ismert birtokukat elfoglalja.129 Végül azzal zárta sorait, hogy káptalan tudassa vele, mit kívánnak az ügyben tenni.130 (Hunyadi János érvelésében különösen az lehetett felháborító a kanonokoknak, amikor tudatlanságát hangoztatta az ügyben, hiszen 1452 őszén a kormányzó tevékeny részvételével került vissza a káptalan a tizedek birtokába.) A vitáról nem maradt több információnk, így az valószínűleg elsimult a felek között, jóllehet az esztergomi káptalan is tett annak érdekében: 1455. augusztus 23-án, az ezúttal Bécsben időző uralkodóval kiadattak a nevegyi tizedek birtoklása ügyében egy Pálóci László országbírónak és a budai várnagyoknak szóló védlevelet.131 Az oklevél szövege gyakolatilag megegyezik az 1454-ben született hasonló tárgyú parancslevél soraival. A per, az oklevelek és a „krónika" hallgatásából kiindulva egy darabig, mintegy két évig csendben folydogált a pápai Kúriában a kijelölt ügyvivő, Guillermus de Fondera oloroni püspök, illetve az általa kijelölt firenzei Orlandus de Bonarlis ügyhallgató előtt. A következő adatunk 1456 nyaráról van, amikor Orlandus ügyhallgató meghagyta a veszprémi püspöknek és vikáriusának, hogy zárolják a pécsváradiak és az esztergomiak közötti vitás területen, a nevegyi szőlőkben szedett tizedeket.132 A parancslevél megérkezése után Apáti Lukács veszprémi kisprépost és vikárius azonban nemcsak zárolta, ulteriori." - DF 237612. (EKM AR 45-13-17.) Az aláírás érdekessége, hogy a besztercei örökös ispánság után feltüntetett országos főkapitányi címet utólag húzták ki. 126 „inter alia vestris scriptis vos plenum vestrum ius habere super illa decima et ulterius, quod nos contra Deum et eius iustitiam tulissemus vosque in possessione eius turbaremus." - Uo. 127 „Sciatis enim, quod nobis abbas de Pechwaradia contulit fructus presentis anni decime illius, qui etiam asserit plenum ius manusque vestri habere decime illius." - Uo. 128 „Sed miramur, cuius hucusque fuerimus vobis furiosi, cur nos et nostros preiudicio tantum persequimini.... Si enim plenum ius decime habetis, ut iam nobis scribitis, cur non angustratis abbatem illum ordine iuris, qui nobis percipere contulit." - Uo. 129 „Ortamur tamen adhuc vos amicabiliter, quatenus desinatis amplius et eos Laurentium et Zekorka absolvatis ab huiusmodi vinculo excommunicationis. ... Ita Dei adiuvet nos, quod brevi die audietis novitates. Nam omnes vestras possessiones, quas scimus, ut proprius etiam scripsisse memoramur et de quibus denique scrutare poterimus, occupando detinemus tamdiu, donec vosmet a nobis ex inde gratia remittendi postulabitis." - Uo. 130 „Scribatis nobis in premissis mentem et voluntatem vestram ad plenum." - Uo. 131 DF 237589. (EKM AR 45-12-16.) „Commissio propria domini regis." Lásd az ügyhallgató 1456. július 5-i (DF 237484. [EKM AR 45-5-7.]) oklevelét. 132
