C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
3. Mítosz és valóság – Az egyházi középréteg Esztergomban
Az esztergomi kanonokok egyetemjárása 105 ténet oldaláról Mikó Árpád hívta fel a figyelmet a korszak Janus-arcúságára az egyik leghíresebb Corvináról írt munkájában.56 Az irodalomtörténet művelői ennél még egy lépéssel továbbmentek. Nemrégiben Jankovits László hívta fel tanulmányában a figyelmet arra, hogy a Mátyás-kori humanista költészet „szakaszolását meg kell változtatnunk. Az első szakasz, a Vitéz János pártfogolta humanisták költészetének ideje az 1470-es évek elejéig tart. Ezt követi egy átmeneti visszaesés, Mátyás király uralkodásának második szakasza, amely a király halála után is érezteti hatását." Mivel e mesterséget a humanisták a grammatika- és a retorikaórák keretében tanulták, így minden bizonnyal „az iskolázás megkívánta idő miatt maradt ki bő egy évtized Mátyás halála után: ennyi kellett ahhoz, hogy az újraszerveződő patronátus révén felnevelődjön egy új, ... humanista nemzedék."57 Mindez azt is jelenti, hogy Zrednai (Vitéz58) János érsek mellett ideje lenne Szécsi Dénes patrónusi szerepével is foglalkozni.59 A vizsgált káptalanok esetében mindez jól látszik. Az új mátyási politika először az egyetemjárás területén fejtette ki hatását: az 1470-es évektől drasztikusan visszaesik az egyetemlátogató klerikusok száma. Csak a király halála hozott változást e területen, hiszen szinte azonnal újjáéledt a tanulnivágyó ifjak patronálása, aminek következtében újból megjelentek az egyetemen a klerikusok. A szóban forgó hanyatlás az esztergomi székeskáptalanban még egy területen mutatható ki: érdekes módon az egyetemjárók csökkenésén és a fokozattal rendelkező kanonokok eltűnésén túl az oszloposkanonoki javadalmak betöltésében — legalábbis innen nézve — zavar mutatkozik. Kezdjük mindjárt egy különös jelenséggel: az esztergomi káptalan 15 méltóságviselő állása (lásd a 33/a-b. táblázatokat) közül 1490-ben legalább kilenc nem volt betöltve! Nem tudjuk az Esztergomhoz köthető forrásanyag átnézése után sem, hogy ki volt az éneklőkanonok 1489-1499,60 az őrkanonok 1486-1494,61 az esztergom-szenttamási prépost 1486-1497,62 a barsi 1490-1499,63 a gömöri 56 Mikó Á.: Ekphraseis 71., 73. 57 Jankovits L.: Humanista költészet 150. — Vö. még Pajorin K.: Mátyás és Ficino 605-606. 58 Korábban, Galeotto Marzio és Antonio Bonfini nyomán egységesen Vitéz Jánosnak nevezték, de Csapodiné Gárdonyi Klára (Csapodiné Gárdonyi K.: Vitéz János neve 27.) és Pajorin Klára (Pajorin K.: Vitéz János nevéről 18-19.) az irodalomtörténet, majd nemrégiben Pálosfalvi Tamás (Pálosfalvi T.: Vitézek és Garázdák 15.) a családtörténet oldaláról véglegesen bebizonyították, hogy János érsek nem volt a Vitéz család tagja. 59 Az érsek egyházpolitikájával először és utoljára Kubinyi András foglalkozott röviden (Kubi- nyi A.: Szécsi Dénes 140-142.). 60 1486. február 21-én (DL 19491.) egy bizonyos Márton hajszentlőrinci prépost volt az éneklőkanonok. 61 1486. augusztus 30-án (EFB 148. = DF 238101.) még István, 1494. június 27-én (DF 238006.) már Csomafalvi Benedek fia, Gosztonyi László volt. 62 1486. augusztus 30-án (EFB 148. = DF 238101.) még Maxentius nápolyi klerikus, 1497. május 16-án (DL 82113.) már Vas Tamás budai kanonok volt (Mon. Rom. Vespr. IV. 15.). — Vö. Kollá- nyi F.: Kanonokok 115. 63 1489. július 14-én még Kétházi Pál volt, de ő 1490. február 22-én már szabolcsi főesperes volt. (C. Tóth N.: Egri káptalani arch.)
