C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
3. Mítosz és valóság – Az egyházi középréteg Esztergomban
100 Mítosz és valóság — Az egyházi középréteg Esztergomban A két táblázat egyesített adatai szerint a feltüntetett tisztségeket összesen 144 személy töltötte be, akik közül 36-an rendelkeztek egyetemi fokozattal, ami 25 százalékot jelent. (Az arányszám elég messze van a Fedeles Tamás által a pécsi káptalanban megállapított 33 százaléktól.32) Sajnos azonban ez a szám sem a valóságot tükrözi! Ha az egyetemi fokozattal rendelkezők közül kiszedegetjük a többször előforduló személyeket (akik életük során egymás után több tisztséggel is rendelkeztek, azaz azokat, akik karriert „csináltak" a káptalanon belül), akkor 36 fő helyett már csak 26 személlyel számolhatunk. Mindez azt jelenti, hogy a 144 helyet betöltő személyeknek mindösszesen 18 százaléka rendelkezett egyetemi végzettséggel. Adataimat nem tudom egyik vizsgált káptalannal sem összevetni, egyrészt mivel nem ez volt a metódusuk, másrészt nem azonosak az évkörök, arra pedig a dolgozat terjedelme nem elegendő, hogy újraszámoljam adataikat. A két táblázatban szereplő számok megerősítik a korábban már sejtett képet: a 15. század folyamán az esztergomi káptalanba történő bejutáskor nem játszott fontos szerepet az egyetemi képzettség,33 a kanonokok döntő többsége nem rendelkezett semmilyen felsőfokú végzettséggel. Különösen szembetűnő ez a főesperesek esetében,34 ahol elvileg, tisztségükből adódóan kötelező lett volna jogi tanulmányokat folytatniuk, illetve doktori címet szerezniük.35 Ennek ellenére azt látjuk, hogy csak a barsi főesperesség emelkedik ki a tanult főesperesek tekintetében. Ennek magyarázata egyértelműen a Collegium Christi működése.36 A „középmezőnybe" tartozó főesperességek (honti, nógrádi és nyitrai) felül- reprezentáltságának magyarázata pedig a káptalanon belüli karrierlehetőségekben rejlik: Vicedomini Máté mindkét jogi doktor a hontiból ment a nyitrai főesperességbe, hogy onnan az olvasókanonokságra jusson.37 Pöstyéni Tamás pályája a sasváriban indult, ahonnan a hontira váltott, majd a nyitrai főespe- rességben fejeződött be.38 A harmadik személy, Váradi Albert, mint a Collegium Christi tanulója a barsi főesperesség élén kezdett, ahonnan a nógrádiba, végül pedig a nyitrai főesperességbe lépett.39 Jól látható, hogy e három személy már ki is adta a nyitrai főesperesség három, egyetemi fokozattal rendelkező viselőjét. A tanultságot egyébként kiválóan jellemzi a már idézett 1459. évi ügy véd- vallólevél: az olvasókanonok, az őrkanonok, valamint a két kisprépost mellett a nyolc főesperes közül mindössze három rendelkezett egyetemi fokozattal: 32 Fedeles T.: Pécsi székeskáptalan 284-287. 33 Ezzel ellentétes következtetésre jutott Körmendy K.: Studentes 94. 34 Hasonló eredményre jutott annak idején Tónk S.: Erdélyiek egyetemjárása 130.; Fedeles T.: Pécsi székeskáptalan 104-110. 35 Vö. Tónk S.: Erdélyiek egyetemjárása 132.; Köblös J.: Egyházi középréteg 37. — Feladataikra lásd C. Tóth N.: Szentistváni vizitáció 12. 36 Alapítására, működésére lásd Körmendy K.: Studentes 62-76. 37 C. Tóth N.-Lakatos B.-Mikó G.: Pozsonyi viszály 214-221., 235. 38 Uo. 409. Vö. Körmendy K.: Studentes 188/85. és 190/90. sz. 39
