C. Tóth Norbert: Az esztergomi székeskáptalan a 15. században, I. rész. A kanonoki testület és az egyetemjárás - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 7. (Budapest, 2015)
3. Mítosz és valóság – Az egyházi középréteg Esztergomban
Az esztergomi kanonokok egyetemjárása 101 egy-egy jogi doktor, jogi mester, illetve egy szabad művészetek mestere volt közöttük (lásd a 30. táblázatot). Visszatérve immáron az eredeti kérdésre, azaz hogy mikortól növekszik meg az egyetemjárt kanonok számaránya, a 31. és 32. táblázatban szereplő adatokhoz kell visszatérnünk, illetve azokat kell összevetnünk a 30. táblázat adataival. Az első és legfontosabb, ami elvileg magától értetődik, hogy a kanonokok első megjelenése az esetek döntő többségében nem azonos az egyetemi tanulmányaik kezdetével, vagy éppen fokozatszerzésük évével. Mindez azt jelenti a gyakorlatban például, hogy az 1450-es évek végén, 1460-as évek elején a káptalanban javadalomhoz jutott, fokozattal is rendelkező személyek nem a Mátyás-kor, hanem — jelen esetben — az 1430-as évek végének és 1450-es évek elejének, azaz többek között a „zavaros" időknek nevezett korszak40 egyetemjárását reprezentálják.41 Az egyetemjárás korszakairól készült 34. táblázatban a korábbi táblázatokban szereplőket tüntettem fel, megadva az egyes korszakokba tartozó kanonokok táblázatokban szereplő sorszámát is. (A korszakolás határpontjai a 31. és 32. táblázatban szereplő adatokból adódtak.) 34. táblázat. Az egyetemjárás periódusai (1390-1490) 1390-1410 10/3-12., 14., 11/1-4. 1410-1440 10/13., 15-25. 11/5-11. 1440-1470 10/26-44., 11/12-18. 1470-1490 10/45-47. 1390-1490 összesen egy. járó fokozat egy. járó fokozat egy. járó fokozat egy. járó fokozat egy. járó fokozat 15 11 19 12 26 19 3 3 63 45 73% 63% 73% 100% 71,5% Az 1390 és 1490 között az esztergomi káptalanban javadalommal rendelkező vagy éppen oda bejutó kanonokok közül 62 esetében rendelkezünk arra adattal, hogy beiratkoztak valamelyik egyetemre, akik közül 44-en szereztek valamilyen egyetemi grádust. Adataimat azonban nem lehet a korábban elmondottak miatt összevetni egyetlen másik káptalanban lévő helyzettel sem. Mégis, hogy az olvasó tudjon mihez viszonyítani, érdemes e helyen idézni Köblös József adatait az általa vizsgált négy testület 1458 és 1526 közötti állapotáról. Kutatásai szerint a budai káptalanból 32-en jártak egyetemre, akik közül 7 fő, azaz 22 % szerzett fokozatot. Ugyanezek a számok a fehérvári káptalan esetében 65 és 18 fő, azaz 28 %, a győriben 76 és 36 fő, azaz 47 %, a pozsonyiban pedig 47 és 17 fő, azaz 36 %.42 Az esztergomi káptalanban az 1390 és 1490 közötti száz esztendőben e mutató 71 százalék, ami a legjobbnak mondható, noha azt egyelőre még nem tudjuk, hogy a Jagelló-korban hogyan folytatódott a tendencia. Immáron csak az esztergomi káptalan egyetemjáróit tekintve a jelzett, az átlagos, 71 százalékos mutatóhoz közeli eredmények születtek az I. és III., 40 Tringli I.: Újkor hajnala 12-15. 41 Vö. ezzel szemben Körmendy K.: Studentes 83. 42 Köblös J.: Egyházi középréteg 215-216. [ 1 T
