B. Halász Eva - Suzana Miljan (szerk.): Diplomatarium comitum terrestrium Crisiensium (1274-1439) (Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 6. Budapest - Zagreb 2014)
A körösi comes terrestrisek. Bevezető tanulmány
Diplomatarium comitum terrestrium Crisiensium (1274-1439) Latinitatis medii aevi Hungáriáé meghatározása szerint a comes terrestris (terrigena) „meghatározott területen lakó nemesek választott bírája (iudex electus nobilium in certo territorio habitantium)". Példáit széles körből merítette, első adata 1244-ből való, az utolsó pedig 1419-ből. Néhány példát hoz a körösi comes terrestrisekre is.4 Hasonló módon a Lexicon Latinitatis Medii Aevi lugoslaviae is a comes kifejezés különböző lehetséges változatai között hozza a comes terrestrist és a comes terrigenát is, amelyet földispánként (zemaljski župan) vagy iudex generationisként értelmezett, vagyis a nemzetség bírájaként. Példaként a körösi Prelsa ispánt hozza.5 Vladimir Mažuranić munkájában a comes fogalom különböző jelentéseit használja, ebben azt mondja, hogy a törzs vagy nemzetség elöljáróját néha comes terrestrisnek nevezték és az ő törzsüket vagy nemzetségüket hívták ispánságnak (supanatus).6 Véleményünk szerint - a későbbieket megelőlegezve - a comes terrestris az adott várhoz tartozó várjobbágyok, a 15. századtól várnemesek elöljárója volt, aki a várföldek felett is bizonyos joghatósággal rendelkezett. A szlavón comes terres fr lsekkel eddig csak néhány magyar és horvát történész foglalkozott. Az első közülük Pesty Frigyes volt, aki ispánságokról írott munkájában érintette a kérdést. Művében az általános vonások felvázolásán túl minden egyes comitatussal külön foglalkozott. Köröst meglehetősen röviden tárgyalta, csak az oklevelekben szereplő várföldeket gyűjtötte össze, 1222-től kezdve. Adatai nem terjednek tovább a 13. század végénél.7 Könyvének általános részében foglalkozik az egyes várispánsági tisztségviselőkkel (hadnagy, százados stb.), akiknek a sorában a comes terrestrist hiába keressük. Pedig a tisztség nem volt istűnik, hogy lantgravok kapcsolatban vannak a miniszteriálisokkal, de a császári miniszteriálisok rétege csak két évszázaddal később jelenik meg. (Benjamin Arnold, Princes and territories in medieval Germany, Cambridge, 1991.130-131.) Érdemes megemlíteni, hogy Arnold az idézett helyen azt is megjegyzi, hogy a címet a német kolonizációval kapcsolatban is felhasználták, ami teljesen megfelel a fentebb is említett szepesi szászoknak. 4 Lexicon Latinitatis Medii Aevi Hungáriáé. A Magyarországi Középkori Latinság Szótára. I-V. Kiad.: Boronkai Iván et alii. Bp. 1987-1999. vol. II. 191. 58-60. 5 Marko Kostrenčić et al.:, Lexicon Latinitatis Medii Aevi lugoslaviae. 1. kötet, Zagreb, 1973. 250. 6 Vladimir Mažuranić: Prinosi za hrvatski pravno-povjestni rječnik. Zagreb, 1908-1922. (reprint: Zagreb, 1975.) 126-127. Jóllehet a horvát historiográfia eddig nem használt külön fogalmat a várispánság és a megye megkülönböztetésére, azokat nem egy típusként kezelik. Ki kell emelnünk, hogy a magyar jogtörténeti terminológia a középkor vonatkozásában fejlettebb, mint a horvát. 7 Pesty Frigyes: A magyarországi várispánságok története, különösen a XIII. században. Bp., 1882. 301-303. 36
