Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig” (A nádori intézmény vázlata a 12. század végétől 1343-ig)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig" 81 rály mondott parancsára."357 A birtokvisszavételekről összesen 6 oklevél szövege maradt fent.358 Valamikor 1269 júniusa és októbere között Lőrinc megint Béla környezetében tartózkodott és vele ítélkezett egy Pozsony megyei vonatkozású ügyben. Egy másik Pozsony megyei per szintén előtte kezdődött, ám a király elé utalta.359 Még két olyan, a királytól teljesen független oklevelét ismerjük, amelyet nem tudunk évhez kötni.360 Henriket és Lőrincet nem lehet olyan markáns módon területhez kötni, mint Rolandot, és amennyire látszik, mindketten többet tartózkodtak a király környezetében, mint az ország egy adott pontján. így tehát a zavaros „hatvanas évek" tetőzték be azt a már lassan a tatárjárástól meginduló folyamatot, hogy a nádor kissé visszaszorult a királytól független bírói szerv szerepköréből (bár jogilag sohasem szűnt meg annak lenni, és mindvégig gyakorolta is ezt a funkcióját), de a politikai helyzet kívánalmainak megfelelően inkább egy, a király környezetében tartózkodó, és az ő egyedi kívánalmait ellátó báró lett. Mindez - hangsúlyozzuk - a tatárjárás előtt is előfordult, ám Rolandon át egészen Henrikig és Lőrincig bezárólag markánsan ebbe a szerepbe billent át a mérleg nyelve. 3. Az „oligarcha-nádorok"361 kora A korszak egyik fő jellemzőjének tekinthető, hogy a nádori működés súlypontja szinte teljesen a családi birtokra és annak szűkebb vonzáskörzetére szorult 357 „cum nos dominus noster illustris Bela rex Hungarie ad revocandas terras ac alia iura nobilium per udvornicos, castrenses, populos domine regine ac alios cuiuslibet condicionis homines occupata, ad comitatum Symigiensem transmisisset, et quinque homines de nobilibus ipsius comitatus electos per omnes nobiles de eodem comitatum [!] (...) nobis in socios deputasset, et iidem quinque nobiles socii nostri iure iurando, tacto sancto vivifice crucis ligno Domini, domino regi promisissent, quod non aliud nisi iura nobilium indebite per condicionarios occupata restituerent, et etiam secundario nobis tactis sacrosanctis reliquis et evangelio, supra filios filiorum suorum iurassent illud idem, et recepta tali caucione processissemus ad preceptum domini regis supradictum" HO VIII. 115. (RP146. sz.). A többi, alább jelzett oklevél is ugyanezt a bevezetőt tartalmazza. 358 HO VIII. 115-116., ÁÚO III. 184-185., 186-187., 188-189., 190-192., ÁÚO VIII. 206-207. (RP 146- 151. sz.). Lőrinc somogyi bizottsági működését, és a mellé rendelt bizottság összetételét részletesen elemezte Szűcs Jenő: Szűcs: 1267. évi dekrétum 376-380. 359 RA1614., 1645. sz. 360 DL 93879. és DL 98880. (kiadásuk: RP 152-153. sz.) 361 Az „oligarcha" szó használatában Zsoldos Attila legújabban kifejtett meghatározását követjük, amely elkülöníti az „oligarcha" és a „tartományúr" kifejezéseket, és nem szinonimaként kezeli azokat. Az „oligarcha az a tartományúr, aki a királyi hatalmat kizárja a tartományából és funkcióit önkényesen gyakorolja". (Zsoldos: Hűséges oligarchák 352.). Ez nem zárja ki, hogy egy ideig, vagy akár - ha érdekei úgy kívánják - folyamatosan hűséges legyen a királyhoz, de a tartományának irányítását alapvetően ő tartja a kezében, és halála utáni felosztásáról is ő gondoskodik. Zsoldos e kritériumok alapján az oligarchák közé sorolta pl. Csák Mátét, a Kőszegieket, Aba Amadét, Ákos nb. Istvánt vagy Kán nb. Lászlót és Borsa Kopaszt is. Ellenben az ország déli részén hatalmat birtokló Csák nb. Ugrin, vagy Debreceni Dózsa és később a Drugetek csak „tartományurak" voltak. Lásd Zsoldos: Hűséges oligarchák.
