Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig” (A nádori intézmény vázlata a 12. század végétől 1343-ig)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig 57 hogy a saját nevében és pecsétje alatt bocsásson ki ítéletlevelet.254 Ezzel a nádori hivatal is egy fontos lépcsőfokot lépett át. A Bare fia Miklós utáni következő nagyobb időszak záró határát Tűrje nembéli Dénes második nádorsága, illetve Rátót nembéli Roland hivatalviselésének a kezdete (1248) táján húzhatjuk meg. Az itteni bő negyed évszázadot egymástól teljesen eltérő politikai és bíráskodási szerepet betöltő nádorok fémjelzik, amelyek közül a két leghíresebb a II. András hű emberének számító Ampod fia Dénes (1227-1128; 1231-1234/1235), illetve a IV. Béla bizalmát is elnyerő Tomaj nembéli Dénes (1234/1235-1240).255 Ám ami összeköti ezt a korszakot, az az, hogy a nádori bíráskodás ebben az időben - úgy tűnik - nem alapvetően helyhez kötötten zajlott. A nádor az országban vándorolt a királyi udvarhoz hasonlóan, és intézte az elébe járulók ügyeit - úgy is mondhatnánk, hogy ez az időszak a „mozgó nádorok" korszaka volt. A nádorispán természte- sen a későbbiek folyamán is mozoghatott, ám az 1250-es évektől kezdődő időszak arculatát mégis inkább a helyhez kötött, partikuláris nádori intézkedések fémjelezték, azaz a tisztség viselője általában egy adott helyen tartózkodott, jól körülírható ítélkezési vonzáskörzettel. Ilyen vonzáskörzeteket 1248 előtt egy nádor esetében sem lehet kimutatni, és, mint látni fogjuk, ez nem írható pusztán a forráshiány számlájára. A fenti tendenciák már kimutathatóak Bare fia Miklós idején, illetve az előtt is. A nádori ítélkezés eme vonatkozásait Szovák Kornél elemezte Roland esetében, az előzményeket is figyelembe véve.256 Pontosítani igyekezett azt az addigi álláspontot, hogy a nádor az 1230-as évektől kezdve a saját birtokán ítélkezett, ahol két alnádort tartott. Mindezt a 13. század első felére kivetítve a következőképpen igyekezett ellenőrizni: egyrészt hol működtek ebben az időben az alnádorok, másrészt a nádori oklevelekbe foglalt ügyek területi illetékessége hová esett, harmadrészt hol keltezték a nádori okleveleket. Szovák a forráshiány miatt az első és a harmadik kérdésre csak hiányos feleletet tudott adni, míg a másodikat (az egyes nádori ítéletek területi hovatartozását) nem elemezte ki részletesen 1248 előtt. Viszont Rátót nembéli Roland első nádori ciklusa (1248-1260) alkalmasnak látszott egy részletesebb vizsgálatra, mivel tőle nemcsak a legtöbb oklevél maradt fent az Árpád-kori nádorok közül, de abban gyakran kitette a pontos keltezés mellett a kelethelyet is. Az oklevelek elemzése során Szovák megállapította, hogy a pozsonyi ispáni címet is viselő Roland legtöbbször Pozsonyban keltezte oklevelét, és vélhetően ott tartotta a saját kúriáját is, és a többi ítélete is zömében az északnyugati régióba esett. Ez egy kölcsönös folyamat volt, ugyanis a nádort eleve azok kereshették fel, akik a közelben voltak, és így nem kellett nagy költségeket fordítani az utazás254 A Miklóst követő nádorok oklevéladási gyakolatára lásd Szőcs: Nádorispán etimológiája 431-433. 255 A hivatalviselési időre: Zsoldos: Archontológia 18-19. Ampod fia Dénesre lásd: Wertner: Ompud nádor 92-93., Weisz: Ampod fia Dénes. Tomaj nb. Dénesre: Wertner: Nádorok genealógiája 113-114.; lásd mindkettejükre: Zsoldos: Archontológia 295. 256 Szovák: Roland kúriája. i T
