Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig” (A nádori intézmény vázlata a 12. század végétől 1343-ig)
58 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 ra.257 Ha ugyanezt a teljességre törekvő elemzést végeznénk el a Roland előtti nádorok esetében, akkor némileg módosítani kell a módszertanon, hiszen a nádori oklevelek kelethelyét 1248 előtt - mint azt Szovák Kornél is megállapította - direkt módon mindössze két alkalommal tették ki (mindkétszer Tomaj nembéli Dénes).258 így hát a nádori intézkedések területi vonatkozásait kell vizsgálni, hogy Rolandhoz hasonlóan megállapítható-e valamelyiküknél valamilyen területi súlypont, és ha igen, akkor az összefüggésben áll-e a nádor által viselt ispáni címmel. 1213 és 1248 között biztosan 73 nádori és 4 nádorhelyettesi oklevelet tudunk regisztrálni teljes szövegében vagy tartalmi átírásban, esetleg említésben.259 Természetesen nem minden oklevél esetében tudunk területi vonatkozásokat megállapítani, és van, ahol nem is érdemes ilyet keresni. Az oklevelek mellett ugyanakkor több, mint 70 olyan nádori vagy alnádori intézkedésről tudunk, amelyeket más írószerv foglalt írásba. Többségében az ún. Váradi Regesztrumban maradtak fent ilyenek, de jó pár egyéb hiteleshelyi és királyi oklevél is említ nádori ítéleteket. Ez a két csoport együtt már viszonylag reprezentatív mennyiséget képez egy vizsgálathoz. Ám ha abból indulunk ki, hogy a partikuláris ügyek esetében a nádort főként olyanok keresték fel, akik a közelében tartózkodtak, akkor az intézkedések közül néhányat nem szabad figyelembe venni. Ilyenek egyrészt a pannonhalmi vonatkozású ítéletek. Uros pannonhalmi apát mindig ügyelt arra, hogy a legmagasabb világi és egyházi bírói fórumok előtt tárgyalják az apátság ügyeit, ezért nem a területileg legközelebbi bírákat kereste, hanem a rangban magasabbakat. így sokszor a király elé állt, aki nem egyszer a nádori törvényszék elé utalta ügyét, máskor egyenesen a nádort kereste fel. Ezen ítéletek területi vonatkozása a monostor birtokállományának elhelyezkedésétől függ, és nincs összefüggésben az eljáró nádorok esetleges székhelyével. Ugyancsak ki kell zárni az azon népelemek fölötti intézkedéseket, akik hivatalból a nádori ítélőszék alá tartoztak (udvarnokok, besenyők). Itt ők nem választhattak, hogy magasabb szintű bírói fórumként kit keressenek fel.260 Szintén ki kell zárni azokat az eseteket, amikor a nádor külön királyi parancsra járt el egy ügyben, hiszen itt sem a gyakori tartózkodási helye (ha volt ilyen) dominált a személyének kiválasztásakor. Összességében csak azon eseteket érdemes figyelembe venni, ahol egyáltalán feltehető, hogy a nádori ítélőszék kiválasztását nem indokolta semmilyen különösebb ok, a felek valószínűleg azért álltak elé, mert ő volt a legkönnyebben elérhető (nagy)bíró. Bár a tévedés lehetősége itt is fennáll, de a Váradi Regesztrum kisebb jelentőségű (lopással, testi sértés257 Szovák: Roland kúriája 299-303. 258 1236: PRTI. 751. (RP 45. sz.), 1239: PRTI. 768-769. (RP 62. sz.); vő. Szovák: Roland kúriája 301. 259 A nádori és helyettesi okleveleket lásd: RP 3-78. sz. 260 Ilyen eset pl. az árpási besenyők ügye, akik 1224-ben a saját közvetlen elöljárójuk, az ún. besenyőispán ellen emeltek panaszt (Györffy: Besenyők 127., RP 16. sz.), amit a nádornál kellett megtenniük, bárhol is tartotta az a székhelyét. Tegyük hozzá: az Árpád-kori Sopron és Győr megyék határán található Árpáson lakó besenyők nádorhoz való fellebbezését biztosan segítette az, hogy 1224-ben Gyula nádor soproni ispán is volt egyben.