Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)

IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig” (A nádori intézmény vázlata a 12. század végétől 1343-ig)

58 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 ra.257 Ha ugyanezt a teljességre törekvő elemzést végeznénk el a Roland előtti nádorok esetében, akkor némileg módosítani kell a módszertanon, hiszen a ná­dori oklevelek kelethelyét 1248 előtt - mint azt Szovák Kornél is megállapította - direkt módon mindössze két alkalommal tették ki (mindkétszer Tomaj nem­béli Dénes).258 így hát a nádori intézkedések területi vonatkozásait kell vizsgál­ni, hogy Rolandhoz hasonlóan megállapítható-e valamelyiküknél valamilyen területi súlypont, és ha igen, akkor az összefüggésben áll-e a nádor által vi­selt ispáni címmel. 1213 és 1248 között biztosan 73 nádori és 4 nádorhelyettesi oklevelet tudunk regisztrálni teljes szövegében vagy tartalmi átírásban, eset­leg említésben.259 Természetesen nem minden oklevél esetében tudunk terü­leti vonatkozásokat megállapítani, és van, ahol nem is érdemes ilyet keresni. Az oklevelek mellett ugyanakkor több, mint 70 olyan nádori vagy alnádori in­tézkedésről tudunk, amelyeket más írószerv foglalt írásba. Többségében az ún. Váradi Regesztrumban maradtak fent ilyenek, de jó pár egyéb hiteleshelyi és királyi oklevél is említ nádori ítéleteket. Ez a két csoport együtt már viszonylag reprezentatív mennyiséget képez egy vizsgálathoz. Ám ha abból indulunk ki, hogy a partikuláris ügyek eseté­ben a nádort főként olyanok keresték fel, akik a közelében tartózkodtak, akkor az intézkedések közül néhányat nem szabad figyelembe venni. Ilyenek egy­részt a pannonhalmi vonatkozású ítéletek. Uros pannonhalmi apát mindig ügyelt arra, hogy a legmagasabb világi és egyházi bírói fórumok előtt tárgyal­ják az apátság ügyeit, ezért nem a területileg legközelebbi bírákat kereste, ha­nem a rangban magasabbakat. így sokszor a király elé állt, aki nem egyszer a nádori törvényszék elé utalta ügyét, máskor egyenesen a nádort kereste fel. Ezen ítéletek területi vonatkozása a monostor birtokállományának elhelyezke­désétől függ, és nincs összefüggésben az eljáró nádorok esetleges székhelyével. Ugyancsak ki kell zárni az azon népelemek fölötti intézkedéseket, akik hivatal­ból a nádori ítélőszék alá tartoztak (udvarnokok, besenyők). Itt ők nem választ­hattak, hogy magasabb szintű bírói fórumként kit keressenek fel.260 Szintén ki kell zárni azokat az eseteket, amikor a nádor külön királyi parancsra járt el egy ügyben, hiszen itt sem a gyakori tartózkodási helye (ha volt ilyen) dominált a személyének kiválasztásakor. Összességében csak azon eseteket érdemes fi­gyelembe venni, ahol egyáltalán feltehető, hogy a nádori ítélőszék kiválasztá­sát nem indokolta semmilyen különösebb ok, a felek valószínűleg azért álltak elé, mert ő volt a legkönnyebben elérhető (nagy)bíró. Bár a tévedés lehetősége itt is fennáll, de a Váradi Regesztrum kisebb jelentőségű (lopással, testi sértés­257 Szovák: Roland kúriája 299-303. 258 1236: PRTI. 751. (RP 45. sz.), 1239: PRTI. 768-769. (RP 62. sz.); vő. Szovák: Roland kúriája 301. 259 A nádori és helyettesi okleveleket lásd: RP 3-78. sz. 260 Ilyen eset pl. az árpási besenyők ügye, akik 1224-ben a saját közvetlen elöljárójuk, az ún. be­senyőispán ellen emeltek panaszt (Györffy: Besenyők 127., RP 16. sz.), amit a nádornál kellett megtenniük, bárhol is tartotta az a székhelyét. Tegyük hozzá: az Árpád-kori Sopron és Győr megyék határán található Árpáson lakó besenyők nádorhoz való fellebbezését biztosan segí­tette az, hogy 1224-ben Gyula nádor soproni ispán is volt egyben.

Next

/
Thumbnails
Contents