Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
III. A nádori hivatal elemei és kifejlődése a 11–12. században
III. A nádori hivatal elemei és kifejlődése a 11-12. században 45 is ő volt a főbíró.208 Szintén királyi parancsra járt el öt előkelő, köztük Belos nádor 1152-ben. Az oklevél szerint „a király szolgái a király elé tárták ügyüket, amely szerint több egyháznak és ezen föld nemeseinek az emberei közül többeket a saját társaiknak nyilvánítottak ki. Ugyanezen ügyben a király megbízásából Belos nádorispán, Henrik udvarispán, János ispán, István ispán és Jeromos ispán ítélkezett." A mezősomlyói Szent István egyházban összegyűlő előkelők tüzesvas-próbát rendeltek, majd a név szerint nevezett embereket a veszprémi egyház szolgáinak ítélték.209 Itt is látszik, hogy az előkelők nem saját jogkörükből fakadóan bíráskodtak, bár közülük már a nádort sorolták fel első helyen. A fehérvári káptalan 1184-ben kiadott oklevele szerint az esztergomi királyi udvarnokok és a tihanyi egyház közötti perben a Béla király által kirendelt Dénes nádorispán, Charena udvarispán és Achilleus ispán mondott ítéletet. Hogy a három bíró szintén nem hivatalból, hanem külön királyi parancsra ítélt, azt maga az oklevél szövege árulja el.210 Bár ezekben az oklevelekben az egyik félként mindig a királynak alávetett (tehát elvileg a nádorispáni jogkör alá eső) népek szerepelnek, Kis Péter már helyesen hívta fel a figyelmet arra, hogy itt a nádor csak mint a királyi udvar legtekintélyesebb bírája jelenik meg. Hiszen „itt nem az udvarnokok egymás közti peréről, hanem egyes, királyi alapítású egyházakat érintő, udvarnokok (királyi szolgák), azaz eltérő jogállású felek részvételével zajló státusperekről van szó."211 De nem csak ilyenekről. Ezidőtájt, 1181-ben erősítette meg III. Béla Farkas nádor ítéletét. Az ügyben a nádor szintén külön királyi megbízásra járt el, ám a fentiekkel ellentétben egyrészt egyedül, bírótársak nélkül (az oklevél legalábbis nem ejt szót másokról), másrészt az ügynek nem voltak királyi szolgálónépekkel kapcsolatos vonatkozásai. A Szamos melletti Szűz Mária monostor néhány jobbágya elszökvén Tatárhoz és Maradék fia Pálhoz menekült, mire a monostorbeliek a király előtt kérték őket vissza a maguk számára. „... mi nekik Farkas nádorispánt jelöltük bírónak, akinek törvényes ítélete alapján megparancsoltuk Gyárfás fiának, Pósa poroszlónak, hogy a mondott jobbágyokat vitesse vissza az egyház földjére. .." Ezután részletesen leírta a föld határait is.212 208 „Qui [ti. a király] precepit, ut causa diligentissime inquireretur, iudicemque Sar comitem dedit; quorum diffinicioni interfuerunt principes Fonsol scilicet palatinus comes, Mutmer, Mahal, Janus, Marcus, pristaldus vero Butca extitit" CAH 48. vö.: RA 57. sz. 209 „servi regis ex multarum ecclesiarum atque noblium [hu]ius terre hominibus soci[o] s sibi vendicare vol[entes], causam suam regi manifestaverunt. Eadem causa iud[i]cio Beli palatini comit[is], et Hendrici curialis comiti[s] et Iohannis comitis et Stephani comitis atque Iheronimi comitis, [a] rege commissa est." CAH 61. vö.: RA 81. sz. A Mezeusumlu formában említett Mezősomlyó Krassó megyében található. 210 „ad iudicium determinando prememoratorum comitum, Dyonisii videlicet, Charene et Achilley, quibus id rex discuciendum comiserat" CAH 90. 211 Kis: Szolgálónépi szervezet 30. 212 „nos eis Farkasium palatinum comitem iudicem constituimus, cuius iusto mediante iudicio per prestaldum nostrum Posam scilicet filium Geruasii super dictos iobagiones ad terram ecclesie" RA 133. sz., amely az oklevél kiadása is. Magyarul: Helytörténeti olvasókönyv 19. (Spekner Enikő ford.)
