Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
III. A nádori hivatal elemei és kifejlődése a 11–12. században
46 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 A fenti ügyek sajnos nem a nádorispán hivatali kötelességeiről adnak képet, hanem arról, hogy tekintélyénél fogva külön királyi engedéllyel egyéb ügyekben is eljárt. Ám méginkább megerősítik azt, hogy zömében a király környezetében tartózkodott, így Váczy Péter azon feltevése, hogy már a 12. század első felében számolhatunk az önálló nádori ítélőszék egyik fontos ismérvével, a nádor királyi udvaron kívüli (régies jogtörténeti kifejezéssel szólva: „vidéki") bíráskodásával, nem tartható. Valószínűbb az, hogy a II. István (Kálmán?) idején lezajlott reform nem szervezett még önálló bírói széket a nádornak, hanem csak a gazdasági feladataitól tehermentesítette. így az udvarispán lett a gazdasági ügyek intézője, a nádorispán pedig a királyi jelenlét bíróságának a feje, továbbra is a király képében bíráskodva. A királyi udvarból való kiválása pedig csak a 12-13. század fordulójára tehető, ahogyan azt eredetileg is feltételezték. Ezzel mellesleg helyreállt az a modell, ami talán ideiglenesen Szent István udvarára is jellemző volt: a comes palatinus kizárólag a király képében való bíráskodással foglalkozik, az udvar gazdasági ügyeivel nem. Már Váczy Péter is jól vette észre, hogy a gazdasági funkciót magyar sajátosságnak kell tartani.213 A12. század elejétől megtörtént az első lépés azzal, hogy a nádor gazdasági feladatait átvette a királyi udvarispán, így ő kizárólagosan a bírói teendőire koncentrálhatott - ez is az udvari bíróság egyfajta „kapacitásnövelését" jelenti. Ezek után lényeges kérdés, hogy mikor történt meg az önálló nádori bírói szék létrehozása, azaz a nádorispán kiválása a királyi prezenciális bíróságból. A létrejöttének pontos ideje nem ismert. Azt az időpillanatot viszont, amikor már biztosan létezett, meg lehet mondani. Imre király 1201-ben a pataki hospe- seknek többek között azt a kiváltságot adta, hogy ha nem tudják peres ügyeiket a maguk által választott elöljáróval elrendezni, akkor semmilyen más világi hatóság, csak a nádorispán, vagy a király bírói vizsgálata alá tartozzanak.214 Hasonló módon erősítette meg II. András a bátyja egy 1204. évi kiváltságát, eszerint a megadományozott Jánosnak csak a király és a nádorispán elé kell járulnia.215 1209-ben II. András Adolf prépostot adományozta meg egy szepesi földdel, és olyan kiváltsággal is, hogy az általuk telepítettek felett senki ne merészeljen ítélkezni, kivéve a királyt és a nádort, vagy akit a prépost kérésére majd kirendel neki a király.216 Ha a nádor még ekkor is a király képében ítélkezett volna, akkor felesleges lett volna kiemelni az ő ítélőszékét, hiszen az a 213 Váczy: Központi szervezet 52-53. 214 „concessimus statuentes, ut secundum sue gentis consuetudinem ab electo inter se iudicentur preposito, quo propter negociorum difficultatem non sufficiente, palatini comitis sive regis subeant iudiciumm[!], nec in secularibus alios habeant" Elenchus III/2. 22. vö. RA 194. sz. Hogy a kiváltságlevélben megjelölt Potok pontosan melyik mai településsel azonosítható, vitatottnak számít. Historiográfiai hátterét lásd Szende: Városok kiváltságolása 33.39. jz. 215 „in placito ad nullius iudicis adstet presensiam preter regie maiestatis et comitis palatini" ÁÚO XI. 84., RA 223. sz. (Imre adománya: ÁÚOI. 92., RA 210. sz.) 216 „populos, quos collegerint vel unicuique adduxerint, nullus presumat iudicare inquietare excepto nobis et palatino, vel cui ad preces eiusdem prepositi et suorum heredum preceperimus" Bártfai: Három pecsét 66. vö. RA 243. sz.
