Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
III. A nádori hivatal elemei és kifejlődése a 11–12. században
44 Szöcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 bírája lett volna. Az udvarispán a forrásokban többnyire csak említés szintjén (tanúként) jelent meg, néhány olyan adatunk van csak, amelyben valamilyen konkrét feladatot hajtott végre. Ha a hamis okleveleket nem számítjuk ide,205 akkor négy oklevélben találunk adatot valamilyen tevékenységéről. Ezek közül két oklevelet fentebb már tárgyaltunk, amelyekből gazdasági funkciójára következtethetünk (a bozóki monostor alapításáról szóló okirat, és a 12. század közepi pannonhalmi oklevél. Ezekben királyi udvarbirtokokat iktatott és a kincstár számára kölcsönügyletet intézett).206 A másik két oklevél látszólag ellentmond az általunk hangoztatottaknak, mert azokban az udvarispán bíróként járt el. Ám csak látszólag mond ellent, mert ezek az ítéletek más ítélőtársakkal (köztük a nádorral) együtt zajlottak, a király külön parancsára. Az ítéletlevelek megfogalmazásán jól látszik, hogy egyik méltóságviselő sem hivatalból járt el, hanem a király által tekintélyüknél fogva megbízott bíróként. 1152-ben Belos nádorispán, Henrik udvarispán, János ispán, István ispán és Jeromos ispán ítéltek a veszprémi egyház és szolgái ügyében. 1184-ben pedig a király által megbízott Dénes nádorispán, Charena udvarispán és Achilleus ispán mondott ítéletet az esztergomi királyi udvarnokok és a tihanyi egyház közötti perben.207 Ezekből az adatokból az udvarispán uralkodót helyettesítő bírói jogköre éppen úgy nem következik, ahogy a többi felsorolt bírónak sem tulajdoníthatunk (legalábbis ezen források alapján) ilyen funkciót. A 12. századi udvarispánról tehát nagy vonalakban az deríthető ki a források alapján, hogy főként a királyi udvarban tartózkodott, a királyi udvarszervezet földbirtokaiért és a királyi kincstárért felelt, alkalmanként pedig a király megbízásából bírói teendőket is ellátott tekintélyénél fogva. És mi deríthető ki a 12. századi nádorról? Fentebb már szó esett róla, hogy a tanúsorok alapján javarészt ő is a királyi udvarban tartózkodott. Olyan konkrét adat, amely gazdasági jellegű tevékenységéről szólna, nincs, ellenben többször is feltűnik a király által megbízott bíróként. Ezeket az okleveleket más hatóságok (a király, káptalan) nevében állították ki. Abból a szempontból különlegesnek tekinthetők, hogy valamennyi az egyház és a királyi népelemek közötti konfliktusról szól, ahol a bírák nem „rutinszerűen" ítéltek, hanem külön királyi parancsra. Kettőt közülük már említettünk az udvarispán kapcsán. Ezeken kívül 1131-re szokás keltezni II. Béla azon oklevelét, amelyben a bakonybéli monostor és Opus, az udvarnokok ispánja közötti vitát döntötte el Sár ispán és Foncsol nádorispán, négy másik főemberrel egyetemben. Az oklevél kiemeli, hogy Béla király az ügyet Sár ispán kezébe adta, és a döntésnél jelen volt bírótársként öt főember (principes), köztük első helyen említve a nádor - tehát nem 205 RA 60., 71., 87, 94., 119., 123., 146., 148., 157., 159. sz. Hamis és több anakronizmust tartalmaz az a két oklevél is, amelyeket Mihály scardonai püspök nevében állítottak ki 1181. ill. 1189. évi dátummal, és amelyekben említik Makariás országbírót, akit semmilyen más oklevél nem ismer ezen a címen. Lásd ÁÚO VI. 145-146.; CD II. 247-248. ill. VII/1. 178-179. vö. Zsoldos: Archontológia 27. 206 CD VII/5.102-103. vö. RA 59. sz.; CAH 60. vö. RA 80. sz.; ill. lásd még fentebb. 1152: CAH 61-62.; 1184: CAH 90. 207
