Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
III. A nádori hivatal elemei és kifejlődése a 11–12. században
A. 1 III. A nádori hivatal elemei és kifejlődése a 11-12. században 43 volt az okmány kiállításakor és jelenlétével is igazolni tudta annak hitelességét. Először III. István egy 1171. évi oklevelében tértek el ettől a rendszertől, ahol már mint „viventibus", azaz akkor élőként sorolták föl a méltóságviselőket.195 III. Béla korában, az 1180-as évek elejétől kezdve úgy tűnik, hogy egyre gyakoribb a puszta felsorolás, „existentibus" bevezetéssel (bár Kristó Gyula szerint csak 1192-től érvényesül következetesen az az elv, hogy a távollévőket is odaírták volna az okleveles méltóságsorokba).196 Ha a tanúk jelen voltak, azt külön jelezték.197 Az automatikus felsorolást tartalmazó oklevelek (amelyek megjelenése egybeesett a királyi kancellária megszervezésének híres reformjával) nem jelentik azt, hogy az ottani méltóságok ne lettek volna jelen a király környezetében, ám bizonyítani nem tudjuk. így ha 1180-ig nézzük át a királyi (tehát a királyi udvarban kiállított) oklevelek tanúnévsorait a curialis comes tisztség első felbukkanásától kezdve,198 akkor 37 olyan oklevelet találunk, amelynek a végén említik, hogy kik voltak jelen a kiállításakor. Ebből 6 hamis.199 A maradék 31 oklevélben 20 olyan esetet találunk, ahol együtt említik a palatínust és a curialis comest.200 4 alkalommal csak a nádorispánt,201 és 6 olyan oklevél is van, ahol egyiküket sem.202 Mindössze egyetlen olyan tanúnévsort találunk, ahol az udvarispán jelen van, a nádor pedig nem.203 Továbbá a csatári monostor alapításáról szóló II. Géza-kori oklevél is II. Béla környezetében említi Fancsal udvarispánt (a volt nádort) úgy, hogy nádort nem nevez meg.204 Bár az itteni számok nyilván nem jeleznek pontos arányokat arról, hogy az egyes előkelők milyen gyakorisággal tartózkodtak a királyi udvarban, de azt biztosan állíthatjuk, hogy a nádorispán az 1130-as és 1180-as évek között szinte mindig a király környezetében tartózkodott (tanúskodott), és az udvarispán úgyszintén. Másrészt a 12. századból egyetlen adatot sem találunk arra, hogy az udvarispán átvette volna a királyi jelenlét bíróságát, és ilyen minőségben az udvar 195 RA116.SZ. 196 Kristó: Széttagolódás 111. 197 Pl. RA 129. sz. (1178, de hamis), RA 131. sz. (1181), 136. sz. (1183), 138. sz. (1183), 140. sz. (1185) stb. existentibus vagy gubernante megjelöléssel. Ugyanekkor tanúként és jelenlévőként jelzi RA 130. sz. (1181), 133. sz. (1181), 137. sz. (1183) 198 RA 59-129. sz. 199 RA 60., 62., 66., 71., 87., 94. sz. 200 RA 73., 76-78., 82., 84-85., 101., 104-108., 110-112., 117., 120., 123., 126. sz. Ezek közül jó néhány alkalommal nincs a titulus kiírva teljesen, ám a személynévből következtethetünk a két méltóságviselő egyidejű jelenlétére. Pl. II. Géza okleveleiben Belos hol csak bán, hol csak nádor, hol nádor és bán méltósággal jelenik meg. Ugyanez a helyzet III. István alatt Ompod nádorral és bánnal. Máskor az udvarispán csak szimpla „comes" titulussal jelenik meg, de más oklevelek alapján ott is kikövetkeztethető, hogy valójában az udvarispán cím hiányos kiírásáról, és nem váratlan rangvesztésről, majd visszanyerésről volt szó (RA 76., 111., 117. sz.). 201 RA 63., 72., 102., 113. sz. 202 RA 69., 90-92., 103., 128. sz. Három oklevélben (RA 90-92. sz.), melyek keletje 1158-ra, vagy a körűire tehető csak Apa bánt említik, és talán feltételezhető, hogy a nádori hivatalt is viselte, mindamellett nem számoltuk a nádort említő oklevelek közé. 203 RA86. sz. 204 Fejérpataky: Gutkeled-biblia 14. ' T 1
