Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
III. A nádori hivatal elemei és kifejlődése a 11–12. században
42 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 A kortárs szakirodalomban egyedül Csukovits Enikő tette határozottan a 13. századra az időpontot.* 192 Véleményünk szerint Váczy a szűkös források ellenére túlságosan is biztos kontúrokkal rajzolta meg a nádor és az udvarispán szétválásának folyamatát és korai funkcióikat. Kérdéses, hogy miért tulajdonított ő udvarbírói szerepet is a comes curialisnak.193 Azaz miért vélte úgy, hogy az udvari bíráskodásban már a 12. század első felében átvette a nádor helyét? Fentebb ismertetett ösz- szefoglalásában Váczy hozott példát a 12. századi forrásokból az udvarispán gazdasági működésére, ám arra, hogy ítélkező szerepet is betöltött volna, csak 13-14. századi példákat idézett. Abból a korból, amikor már az udvarispán (illetve akkor már az új nevén: országbíró) vitán felül átvette a nádor helyét a királyi udvarban, és ezeket a példákat vetítette vissza a 12. századba. Váczy a következőképpen vázolta föl az új helyzetet: „A királyi kúriának egysége az új reformok [ti. II. István reformjai] következtében megtört: a király nevében működő praesentia regia bírósága mellett ott találjuk a nádor országos jellegű bíráskodását is. A királyi udvarban külön bírói széke áll, elsősorban azonban saját portáján, vagy a megyékben utazgatva, gyakorolja a bírói hatalmát. Ezzel feleslegessé tette a Kálmán-féle szinodális bíráskodást, hiszen a szinodus-tör- vényszékeknek épp az volt a céljuk, hogy a perek nagy részét mint felsőbb vidéki fórum ne engedje a királyi jelenlét bírósága elé." Továbbá a nádor a „királyi kúriából nem vált ki, csak külön bírói széket kapott és bár tevékenysége nagyobb részt az udvaron kívül folyt le, mihelyt oly ügyek merültek fel, melyeket csak a király tudtával igazíthatott el, máshol, mint a királyi kúriában nem is tarthatott törvényszéket. Ilyenkor a per áttétele in curiam regiam, nostram in presenciam [a királyi udvarba a mi, ti. a nádor színe elé] történt."194 Váczy tehát egy olyan külön bírói intézményt vázolt föl, ahol a nádor még vegyesen a királyi udvarban, ám a presenciális bíráskodástól függetlenül ült törvényt, de főként vidéken ítélkezett, a meg nem valósult megyei zsinatokat kiváltandó. Azonban a forrásokból egyrészt nem mutatható ki, hogy a 12. században a nádor kiszakadt volna a király környezetéből, hanem éppúgy az udvarban tartózkodott, mint az udvarispán. Ebben az időben ugyanis a királyi oklevelek végén nem rutinszerűen sorolják még fel az ország fontosabb tisztségviselőit, hanem tényleges tanúnévsort látunk: az a személy szerepel ott, aki tényleg jelen Roland kúriája 299.). Ám hogy a folyamat szerinte mikor zajlott le, abban itt nem nyilvánított véleményt. Zsoldos Attila ugyancsak annyit írt, hogy a 12. század első felében a nádornak a bírói tevékenysége került előtérbe, és a „század folyamán a nádori tisztség elszakadt a királyi udvartól". De hogy ez már a 12. század első felétől megtörtént-e, azt nem hangsúlyozta ki (Zsoldos: Árpádok és alattvalóik 124.). 192 Csukovits: I. Károly 85.: „A királyi jelenlét (praesentia regia) bírósága a 13. században került az országbíró kezébe" - írta. Bár nem hangsúlyozta ki, ez a nádori bíráskodás kiválását is ugyanerre az időpontra feltételezi. „a királyi jelenlét új bírája az udvarispáni jogkör örököse, a curialis comes lett" Váczy: Központi szervezet 56-57. Váczy: Központi szervezet 58-59. ill. 58.5. jz. 194
