Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
III. A nádori hivatal elemei és kifejlődése a 11–12. században
III. A nádori hivatal elemei és kifejlődése a 11-12. században 41 melletti udvarispánnak, Gyulának a működése visszamenőlegesen 1124/1127 és 1131 közé keltezhető egy későbbi adat alapján,186 viszont a Kálmán idején 1111-ben és 1113-ban kiadott zobori oklevelek tanúnévsorában még nem található ilyen poszt, „pedig ezek az oklevelek a méltóságok teljes felsorolását adják". Váczy hozzátette azt is, hogy a nádori és az udvarispáni tisztség különválása csak 1138-tól (tehát II. Béla korától) adatolható biztosan.187 Hogy az udvarispán átvette a nádor funkcióit, arra bizonyítékként felhozta az 1222. évi Aranybulla 9. cikkelyét, amely szerint az udvarispán, amíg a királyi udvarban tartózkodik, bárki felett ítélhet, ám saját birtokára hazamenve nem küldhet poroszlót. Ez a cikkely párhuzamba állítható Szent László III. dekrétumának már idézett helyével, amely szerint a nádor is bárki felett ítélhet a királyi udvarban, de saját birtokán nem bíráskodhat szabadon.188 A szerző vitába szállt Hajnik elképzelésével is, szerinte tévedés, hogy a nádor kiválása csak a 12-13. század fordulóján ment volna végbe: „Hajnikot az Arany Bulla 8. pontja vezette félre, hol a nádor saját kúriájáról van szó ... Saját udvari bíráskodása azonban már előbb is volt, amikor a király nevében ítélkezett. A királyi kúriából nem vált ki, csak külön bírói széket kapott"189 Váczy nézetét lényegében elfogadta a kutatás, lényegesen más modellel nem is nagyon találkozunk a mérvadó történetírásban,190 néhány óvatosabb megfogalmazást leszámítva.191 186 Lásd fentebb, a 173. lábjegyzethez írottakat. 187 Váczy: Központi szervezet 56-57. 188 Váczy: Központi szervezet 58. 189 Uo. 58-59. 5. jz. 190 Pl.: Bertényi: Országbíró 52.; MT 1/2 1174. (a vonatkozó rész Kristó Gyula munkája); KMTL 511. (Petrovics István szócikke); Solymosi: Perjogi írásbeliség 521-522.; Korm. rendsz. 35. (a vonatkozó rész Font Márta munkája); Tóth: Károly országbírói 78.; MaMűL VIII. 79. (Bánki Éva szócikke); Kis: Szolgálónépi szervezet 27-28. 191 Gerics József - Váczy ezen tanulmányára hivatkozva! - a következőképpen foglalt állást 1962-ben: „[az udvarispán] Feladata ekkoriban [ti. a 12. század első felében] a királyi udvartartás és a pénzügyek intézése lehetett, csakúgy, mint korábban az utóbb országos bírósággá fejlődött nádoré. A curialis comes későbbi bírói hatóságának kialakulása szintén a nádoréhoz hasonló módon mehetett végbe: a királyi jelenléti bíráskodásnak alkalmi megbízásokból való képviselete alapján. Miután a XIII. század elején feltűnő tárnokmester átvette tőle az udvartartás gondját, hamarosan tisztségének új elnevezésével, a »judex curiae«- vel találkozhatunk 1219-ben." (Gerics: Királyi bírói jelenlét 651.). Gerics 1966-ban már azt írta, hogy a „nádor önálló bíráskodása a 12. században alakult ki és ezt a tényt törvényesen az 1222. évi Aranybulla rögzítette." (Gerics: Királyi kúriai bíráskodás 285.). Bertényi Iván egy 1996-os népszerűsítő-ismeretterjesztő írásában a következőképpen foglalt állást, már egyértelműbb módon: „[az országbíró] Először a gazdasági teendőket vette le a nádor válláról, majd miután a királyi birtokok felügyeletével, valamint a tárnokok, a kialakuló királyi városok szolgáltatásainak a kezelésével megbízott királyi tárnokmester tisztsége is létrejött, az országbíró az uralkodó székhelyén működő állandó bíróság, a királyi jelenlét (praesentia regis) vezetője lett." (Bertényi: Udvar tisztségviselői 9.). Ezzel lényegében azt állította, hogy a curialis comes (a későbbi országbíró) csak a 13. század elejétől vette át a királyi udvarban a bírói teendőket, addig csak gazdasági feladatai voltak, hiszen a tárnokmesteri tisztség ekkortól adatolható. Szovák Kornél összefoglalóan csak annyit írt, hogy a „király ad hoc jellegű helyettesítéséből ekkorra [ti. a 13. sz. elejére] kifejlődik a nádor önálló joghatósága" (Szovák: I
