Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
III. A nádori hivatal elemei és kifejlődése a 11–12. században
III. A nádori hivatal elemei és kifejlődése a 11-12. században 37 megjegyzi, hogy mindezt betartja, és „sem mi, sem utódaink ne mondunk semmiben ellent a fent mondottaknak, és egyetlen kamarás (nullus ... camerarius) vagy tanácsadó se merészelje ezt megengedni magának."166 Az oklevelet valószínűleg egy 1233-ban kiadott okmány alapján szövegezték meg.167 A királyi kincstárat mint szervezeti egységet ugyan sokszor emlegetik 11. századi hitelesebb) forrásokban,168 ám egyetlen adat sincs arra nézve, hogy pontosan ki állt az élén, így a nádor ezen funkcióját más pozitív források nem erősítik meg. A krónikás hagyománynak van ugyan egy szöveghelye, amely szerint az 1071. évi nándorfehérvári ostrom után a zsákmány felosztása egy olyan szűk kör tanácsára történt, amibe Bogát fia Radvány is beletartozott,169 és ezt a Radványt azonosítani szokták az 1067 körűire keltezett százdi oklevél Radowan nádorával.170 Ám egyrészt nem tudhatjuk, hogy 1071-ben is ő viselte-e a nádori tisztséget, másrészt, ha fel is tesszük, hogy így volt, a pénz felosztásában való tanácsadást sokkal inkább betudhatjuk itt egy király körüli szűk csoport ráhatásának, mintsem egy gazdasági szerepkörből adódó aszisztálásnak. A funkció meglétét ugyanakkor az idézett törvényhely mellett támogatják olyan logikai érvek is, miszerint nincs adat arra nézve, hogy ki irányította az udvart e téren. I. András 1055. évi tihanyi alapítólevele részletesen felsorolja a király környezetében tarózkodókat. Itt olyan - ezek után vagy 150 évig fel nem tűnő - világi tisztségeket is találunk, mint lovász (agasó) vagy asztalnok (infertor), továbbá a nádor (comes palatii) mellett ispánok (comes), bíró (iudex) és minister, vagyis szolgálattevő is előfordult.171 Annál feltűnőbb, hogy ebben az udvartartásban sem találjuk meg a camerariust, vagy olyan személyt, akihez egyértelmű módon hozzá lehetne kapcsolni ezt a szerepet. Úgy tűnik tehát, hogy mégis az ismert tisztségek között kell keresni azt, aki betöltötte ezt a feladatot. A nádornak pedig többszörösen köze volt a királyi udvarhoz, nem csak úgy, mint a király képében ítélkező bíró, hanem úgy is, mint aki a királyi ud- varnokoknak és az udvarnokföldekkel kapcsolatos ügyeknek a bírája.172 így ha egyrészt a nádorispán volt a királyi udvarszervezet népeinek és földjeinek a bírája, másrészt nem ismerünk olyan tisztséget a 11. századból és a 12. század elejéről, amelyről egyértelműen tudnánk, hogy az udvarszervezet gazdasági irányítója volt, akkor feltételezhetjük, hogy a nádor valójában az egész királyi udvarszervezet élén állt, bár Kálmán vonatkozó törvénye csak egy apró részletkérdésbe enged bepillantást. Párhuzamként érdemes szemügyre venni, hogy a 12. század első harmadában megjelenő királyi udvarispáni tisztséghez (curialis comes [regis], a későbbi 166 „nec nos aliquatenus contra praedicta veniamus, nec successores nostri, et nullus aut camerarius sive consiliarius concedere hoc sit ausus." DHA1.123. 167 DHA 1.123., RA 10. sz. 168 DHA 1.40., 162., 218., 285., 305.; Závodszky: Törvények 145. (Istv. 1/14. tc.), 167. (Lászl. II/l. tc.) 169 SRH 1.375. 170 DHA 1.161-162., 185. vö. Szőcs: Interpolációk 76., 79., 90. 171 DHA 1.152. 172 Lásd ezzel kapcsolatban „Az udvarnokok feletti joghatóság" c. alfejezetet. T—TT n—i—r
