Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
III. A nádori hivatal elemei és kifejlődése a 11–12. században
38 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 országbíró hivatali előképe), amelyhez már biztosan az udvar gazdasági irányítását köthetjük, milyen feladatok tartoztak. Mivel az udvarispán valószínűleg a nádor gazdasági funkcióját vette át (lásd alább), így feltehetjük, hogy a nádor is hasonló feladatokat látott el. II. Béla 1135-ben írásba foglalta a Hontpázmány nembéli Lampert ispán és családja által 1124/1127 és 1131 között alapított173 bo- zóki monostor birtokait. A monostor az alapításkor megkapta a Hont megyei Pásztó birtokát is, amelyen királyi udvarház állt, és amit még Szent László király adott Lampertnek hozományként, amikor az elvette a király nőtestvérét feleségül.174 Az oklevél szerint a volt udvarházba Gyula királyi udvarispán és poroszlója, Dónk iktatta a monostort.175 Mivel a többi birtok esetén nem szerepel a királyi udvarispán (comes curialis regis) a birtokba iktatások során, ezért gyaníthatóan azért jelent meg, mert egy királyi udvarházról volt szó, és aminek a magánemberként való eladományozásához is királyi engedélyre volt szükség, Kálmán egyik törvénye miatt.176 Egy másik, keltezetlen, 1151 körül kiadott pannonhalmi oklevél pedig azt meséli el, hogy amikor II. Géza király találkozni készült az ausztriai herceggel, akkor megüzente a pannonhalmi apátnak, hogy adjon neki 40 ezüstmárkát. Az apát visszaüzent, hogy nincs pénze. Erre Henrik udvarispán (Heynricus comes curialis) az apát Oguz nevű kincstárnokát magához rendelte, és őt megfenyegetvén elküldte, hogy teljesítse a király parancsát. A megrémített kincstárnok azonnal Pozsonyba ment, ott eladta az apátság egy birtokát, és az azért kapott 20 márkát eljuttatta a királyhoz. Mindezért cserébe az apát kapott egy udvarnokföldet két mansióval, amit a király parancsára Henrik udvarispán Csaba nevű poroszlójával adott át neki.177 Ez utóbbi eset példa arra, hogy az udvarispán egyszerre felelt a kincs173 Az alapítás pontos dátuma nem ismert, ám az oklevél szerint II. István király és Felicián esztergomi érsek idején történt. II. István 1131-ig uralkodott, így a terminus ante quem ez az időpont. A terminus post quemet már nehezebb meghatározni, Felícián 1127-ben bukkan föl először a forrásainkban esztergomi érsekként, viszont az őt megelőző Marcell csak 1124-ben. A közbeeső évek viszonyairól nincs tudomásunk (ha nem számítunk egy olyan oklevelet, amely 1125-1128 k.-re datálható), így egyértelmű módon csak az 1127-1131 közé eső időszak jöhet számításba, ám a kezdőpont feltételesen kitolható 1124-ig is. Lásd Zsoldos: Archontológia 79-80. 174 „Nonum [ti: predium] vero Paztuch, ubi erat regalis curia, dedit rex Ladislaus comiti Lamperto cum sorore sua, quam dederat ei in uxorem" Az oklevél pontatlan kiadását (CD VII/5. 102-103. vö. RA 59. sz.) néhány részletben az eredeti (DL 5775.) alapján pontosítatta: Körmendi: Premontrei rend 109.25. jz. 175 „Comes autem curialis regis erat Jula, qui [per] pristaldum suum nomine Donk idem predium predicto coenobio statuit." DL 5775. 176 Kálm. 1/20. értelmében minden olyan birtokot, amelyet nem Szent István adományozott, csak a közvetlen leszármazottakra vagy a fivérekre lehet örökül hagyni, egyébként szálljon vissza a királyra (Závodszky: Törvények 186.). Lampert ispán viszont a monostorra akarta hagyni ezt az udvarházat, ezért volt királyi engedélyre szüksége. 177 „... colloquii causa regis ac tocius regni cum duce Austrie habita est. Ad quod cum ut moris est rex cum suis proficisci voluisset, mandavit abbati sancti Martini Raphaeli ... ut absque [ulla] dilatione XL marcas argenti examinatissimi mittere non differet. Qui cum nichil argenti se habere dixisset, Heynricus comes curialis dispensatorem abbatis nomine Ogguz accesiri
