Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
III. A nádori hivatal elemei és kifejlődése a 11–12. században
36 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 erre közvetlenül egyetlen kortárs adat utal. Kálmán I. törvénykönyvének 36. fejezete finanszírozási kérdésekről szól. Címe: „Bármely vármegyében a királynak ajándékozott lóról, hasonlóképpen a követeknek a nádorispán által fizetendő költségeiről." A nádorra vonatkozó rész így hangzik: „Ha fontos hír érkezne a határispánságba, az ispán irányítson a királyhoz két követet négy hadiménnel; amikor ezek a saját élelmükkel megérkeznek oda, útiköltségüket a nádorispántól kérjék ki, és ugyanennyit a visszaútjukra is."160 A gazdasági feladatokat ebből az adatból vezette le Váczy Péter, egyéb analógiák alapján. A korai külföldi párhuzamok nem támogatják egyértelmű módon, hogy a comes palatínusnak gazdasági feladatai is lettek volna. A már említett, késő-frank udvari szervezetet leíró Hincmar egyértelmű módon szétválasztotta a comes palatii és a camerarius funkcióját, utóbbi kapcsán említve a királyi jövedelmek kezelését,161 külön kiemelve, hogy a különféle követeknek szóló adományok is a camerarius hatáskörébe tartoznak.162 Mindez már Váczy Péternek is feltűnt, aki szerint a 11. századi Magyarországon a „kezdetleges kamarai igazgatásnak ... nem volt külön központi szerve" és a magyar példa e tekintetben jóval archaikusabb, mint a nyugatiak. Szerinte „a comes palatii hatásköre nálunk csak a helyi, magyar viszonyok hatása alatt bővült ki a camerarius teendőivel." Ezzel a magyar palatinus - eltávolodva a frank mintától - a meroving kori ma- jordomusok szerepköréhez került közelebb.163 Váczy szerint István még egy frank-bajor hivatali szervezetet valósított meg, ám a „német példa csak addig bizonyult hatóerőnek, ameddig a német befolyás tartott, tehát I. Géza király koráig bezárólag." Szent László korától kezdve Szent István udvari szervezete elenyészett, hogy egy, a „magyarság igényeinek" jobban megfelelő lépjen a helyébe.164 Váczy szerint tehát István idejében a nádor még nem rendelkezett volna gazdasági hatáskörrel, és így gondolta Györffy György is, aki szerint István idején a királyi jövedelmek kezelője a főtárnok, vagyis camerarius volt, és ő kezelte a király „kamaráját".165 Arra azonban, hogy a 11. század folyamán létezett volna a kamarási poszt, csak egy hamis forrásunk van. Egy kora-újkori másolatban fennmaradt oklevélben István a ravennai kolostor számára rendelt 25 ezüstmárkát a királyi kincstárból (de eadem regali camera nostra). Az oklevél végén 160 „De equo donato regi in quolibet comitatu; item de expensis nunciorum per palatinum comitem dandis... Si magna fama marchiam intraverit, comes nuncios II equis exercitualibus IIII ad regem dirigat, qui cum proprio cibo illuc pervenientes, precium viatici sui a palatino comite exigant, et tantumdem ad reditum suum." Závodszky: Törvények 188. Magyarul: ÍFMT182. (Körmendi Tamás ford.) 161 Hincmarus 15. (16. c.), 17. (22. c.), 22. (32. c.) 162 Hincmarus 17. (22. c.). Tegyük hozzá: itt nem csak a belső küldöttekről lehet szó, mint Kálmán törvényében, hanem a külföldről érkező diplomáciai küldöttségekről is. Egyébként a későbbi Pfalzgraf (vagyis comes palatinus) az udvari javakat is kezelte, lásd Brunner: Herzogtümer 73., 433.; Pósán: Németország 56-57. 163 Váczy: Központi szervezet 52-53. 164 Váczy: Központi szervezet 52. 165 Györffy: István király 241.
