Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
X. A nádori hivatal jövedelmei
252 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 a nádor és a megyésispán részét. Ha arra akarunk választ adni, hogy az ispán mellett a nádornak milyen jogon járt volna valamennyi hányad a várszervezet birtokállományához kötődő adókból, akkor leginkább a nádor udvarnokok feletti fennhatóságára kell gondolnunk. Mint az udvarnokok feletti joghatóságot tárgyaló fejezetben láttuk, a kapcsolat a 13. század első felében még élénken élt (1221-ben Bare fia Miklós nádor egyenesen a saját hivatala alá tartozónak mondta az udvarnokok földjeiről szóló intézkedéseket!).1305 A század második felében még kimutatható kapcsolat a 14. századra aztán teljesen elhalt. Sajnos a kérdésben ennél biztosabbat magunk sem tudunk mondani, de feltételezhetjük, hogy valamennyi jövedelem az ispánhoz hasonlóan hivatali jogon megillette a nádort is a megyei udvarnokföldekből származó jövedelmekből. Ez esetben érdekes kérdés lenne, hogy ez a nádori rész melyik fél hányadából volt „lecsípve": a királyi kétharmadból, vagy az ispáni egyharmadból (gyaníthatóan az utóbbiból, bár erre végképp nincs semmi forrás). Mivel az erre vonatkozó adatok a 13. század első feléből bukkannak fel, az „utazó nádorok" időszakában, ezért azt is feltételezhetjük, hogy a megyébe érkező nádor és kísérete talán „ebből élt" (ahogyan az „utazó király" és udvara a megye jövedelmeit élte fel). A tatárjárás után, a „lokális nádorság" megjelenésével pedig el is halt ez a jövedelemforrás. Tény, hogy ez a gondolatmenet csak hipotézis, ám a fenti adatok hézagmentesen illeszkednek bele, míg a „hagyományos", a nádor részesedésével nem számoló modell nem magyarázza az 1238. évi adatot.1306 Nem teljesen világos, hogy a nádor részesült-e valamilyen jövedelemben a kunbírói (és besenyőbírói) tisztségéből fakadóan. Ezzel kapcsolatban csak a 15. századból vannak az első olyan információk, amelyek valószínűvé teszik ezt a feltételezést. Amikor 1434-ben Tallóci Matkó megkapta a nádori cím nélküli „kunok bírája" tisztet egy rövidebb időre,1307 aligha a kunokkal való kapcsolata motiválta Zsigmondot és a délvidéki kötődésű főúrt. Ez esetben egyértelmű, hogy a tisztség viseléséhez jövedelem (és talán a kun seregek feletti főség?) is tartozott.1308 Az 1485/86. évi „nádori cikkelyek" pedig 3000 aranyban határozták meg a kunok után a nádornak járó összeget, mindezt I. Lajos korára vezetve vissza, igaz, ezen törvények hitelességével kapcsolatban az utóbbi időben kételyek merültek fel.1309 A kétségtelenül hiteles 1514. évi decrétum 3. cikkelye 1305 Lásd „Az udvarnokok feletti joghatóság" c. alfejezetet. 1306 Hacsak nem nyilvánítjuk az 1238. évi oklevelet hamisnak, mert „zavaró részek" találhatóak benne, lásd az RA 637. sz. reg. kommentárját, ám Szentpétery Imre szerint ez még nem ok arra, hogy hamisnak tekintsük a diplomát. A johannita rend hazai történetét a 14. századig feldolgozó Hunyadi Zsolt is hitelesként kezelte az oklevelet: Hunyadi: Hospitallers 37., 171. 1307 Engel: Archontológia 148. 1308 Vö Mályusz: Négy Tallóci 551. 1309 a törvény vonatkozó része: DRH II. 317. A hitelességgel kapcsolatban C. Tóth Norbert 2012-ben két előadást is tartott (2012. febr. 22.: „Az 1486. évi nádori cikkelyek hitelessége" az SZTE BTK „Műhelyszemináriumi előadások" sorozatának keretein belül, ill. 2012. nov. 15.: „A nádori cikkelyek keletkezése" az ELTE BTK-án rendezett „Rendiség és parlamentarizmus Magyarországon" c. konferencián). Ezekben a cikkelyeket 16. sz. közepi hamisítványoknak tekintette.
