Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
X. A nádori hivatal jövedelmei
X. A nádori hivatal jövedelmei 253 és az 1518. évi decrétum 14. cikkelye azonban már olyan jövedelemnek tekintette a jászkun kerületek utáni pénzt, amellyel közvetlenül a királyi kincstár rendelkezett.1310 Hogy a 13. század második felében, vagy a 14. század első harmadában járt-e a kunok után valami jövedelem a nádornak, nem tudni. Tény, hogy ebben az időben a kunokkal való kapcsolata sokkal formálisabb volt, mint a 14. század második felétől kezdve, de ez nem zárja ki, hogy bizonyos pénzösszeg megillesse a tisztség viselőjét a „kunok bírája" címén. Egy hamis oklevélben olvashatunk egy másik nádort illető jövedelemről is. A pécsi egyházmegye kiváltságait tartalmazó híres oklevélről van szó, amelybe belefoglalták Szent István 1009. évi (részben eredeti) és Radó 1057. évi (hamis vagy interpolált) oklevelét is.1311 Ebben, többek között, III. Béla állítólag olyan kiváltságot adott volna az egyházmegyének, hogy „az egyházak tizedéből sem a nádorispánt nem illeti meg a húszad-, sem a megyésispánt a századrész".1312 Az oklevélbe foglalt egyéb kiváltságok (pl. a nádori generalis congregatio püspöki engedély nélküli tilalmazása) igen anakronisztikusak, és legalább egy évszázaddal későbbre helyezik a hamisítás időpontját,1313 ám gondolni lehet arra, hogy ha a fentieket tilalmazták, akkor valamikor talán tényleg létezett a nádornak járó dézsmahúszad - különben nem lett volna értelme egy hamis kiváltságlevélbe belefoglalni. Arra is találunk Árpád-kori példát, hogy Héder nembéli Miklós nádor egy 1275-1276 körüli levelében a Sopron megyei dézsmahúszadot (vicesimam decimarum in comitatu Supruniensi provenientem) a szentmáriahegyi (borsmonostori) cisztercita barátoknak engedte át.1314 Az oklevélből - és a történelmi háttérből - azonban kiderül, hogy Miklós itt nem a neki mint nádornak járó dézsmahúszadról intézkedett, hanem megerősítette V. István és IV. László korábbi adományait. A királyok a nekik járó1315 Sopron megyei húszadról mondtak le az adományaikban a monostor javára, és ezt Miklós soproni ispáni minőségében erősítette meg, intve szolgálattevőit, hogy ne szedjék be a monostornak járó részt.1316 Ebben az esetben tehát biztosan nem a nádornak járó dézsmahúszadról esett szó. Mályusz Elemér úgy értelmezte a pécsi kiváltságot, hogy az egyházi tized begyűjtésekor az egyház az államhatalom segítségét kérte, és ezért nekik is juttatott a tizedből valamennyit: a tizedek „huszada ... a királyt és a nádort illette meg, századrésze pedig a megyés ispánt".1317 Tegyük hozzá: Mályusz a mondott arányra (és általában a nádornak 13,0 CJHI. 708-709., 760-761. 1311 Az oklevél hamis voltára rámutatott: Pauler: Magyar nemzet II. 590-592. Az okleveles szöveg- hagyományt legutóbb Kiss Gergely foglalta össze: Kiss: Püspökség határai 43. 1312 „Item nec comes palatinus viceasimam [!], nec comes parochialis centesimam in decimis ecclesiarum omnium habere debeat" Elenchus III/2.17. (vö. CD II. 256. ill. CD III/2. 427-428.) un pauier Gyula szerint I. Károly uralkodásának legvégén keletkezett, és László pécsi püspök az „értelmi szerzője": Pauler: Magyar nemzet II. 593. 1314 Sopron I. 51. (RP 177. sz.) 1315 A királyt az egyházi tized huszadrésze illette meg: Holub: Zala megye 392-393. 1316 A borsmonostori dézsmahúszad-adományt részletesen elemzi: Szentpétery: Borsmonostori apátság 101-104. lásd még RA 1983., 1990., 2302., 2306-2307. sz. reg. 1317 Mályusz: Tizedkizsákmányolás 323. T-----T I
